Vasi Szemle 2004 (58. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - FORRÁS - Krizsán László: Magyar László hitelesen, I. Kámba ország leírása
Vasi Szemle 2004. LVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Az Afrikában keletkezett Magyar-kéziratokban gyakran található a közhasználatú alaktól eltérő írásmód. Többnyire a pontok, vesszők következetlen, a szabályoktól eltérő alkalmazása szembetűnő, olykor érthetetlen. A Magyar irományok nyelvi átdolgozását szükségesnek ítélő személyek, éppen az írásjelek alkalmazása terén mutatkozó bizonytalanság miatt javasolták a kiadásra kerülő szövegek nyelvi átfésülését. Sajnálatos, hogy csupán a hibákat észlelték, de azok keletkezésének körülményeit, okát nem vizsgálták. Pedig még a közönség számára sem érdektelen, hogy olyan leírást olvashat, amely nem íróasztal mellett, hosszas töprengésből született, hanem az Afrikai vadon valamely árnyékos tisztásán, kidőlt fatörzsre vagy a kutató térdére fektetve, az átélt valóságból, saját készítésű tollal és írófolyadékkal készült. Ezekkel az íróeszközökkel a szabályoknak megfelelően írni igen nehéz lehetett. A „tinta” megfolyt, és vesszőt rajzolt oda is, ahova pont kívánkozott vagy a maga faragta toll torzította el a betűket és írásjeleket. A kéziratokban fellelhető helyesírási hibák azonban nem befolyásolják a Magyarforrások hitelességét. Ezt egyedül a kiadás során végzett „szerkesztés" csökkentette! Ezért, a Magyar Lászlótól származó Afrika-történeti források hitelességének helyreállítása érdekében szükséges e kéziratok újraközlése, betűhű alakban. A Kamba és Oukanyama országokban végzett kutatások eredményeit eredetileg egy nagyobb terjedelmű kézirat tartalmazza. A Vasi Szemlében való közölhetőség érdekében az egyébként is két önálló részt tartalmazó szöveget megfeleztük. Jelen közleményünkben különös figyelmet érdemel egy fegyveres politikai puccs és az afrikai „istenítéletek” leírása. A folytatást, az Oukanyama tartományokban végzett megfigyeléseket következő számunkban közöljük. A TUDÓS PUBLICOMNAK KIVONAT DÉL AFRIKA BELSEJÉBEN, TETT UTAZÁSOMBUL MEGÉRKEZÉSEM KÁMBA ORSZÁGBA, AZ OTTANI POLGÁRI HÁBORÚ. Oda hagyva Gámbos tartományt, tizenegy napig tartót, és fáradságos utazás utánn az Ajfei homok sivatagokon keresztül, hol csak gyéren vala található, az iható vizeik Júliusba 1852-ik évben elértem Kámba országot. Alig megérkezve, minden felül csoportosan tódultak felém, a lakosok, mind a két nembűi, nagy kiáltásokkal nyilvánítva örömöket látogatásomon, és körülvéve késértek, a vendég elfogadására rendelt helyre, mely egy nagy térség vala, bőven árnyékolva, nagy kiterjedésű zöld fákkal, melyeknek híres árnyéka egy valódi kincs, az utasra, ezen forró éghajlatok alatt. Hol letelepedve, asszonyok és leányok vetélkedve hoztak számomra ajándékokat ,ez fris tejet, amaz tyúkokat és maszambála lisztet. A férfiak elefánt, és hipopotanus szárított húst. - Nagy lármával körültem, mindenki iparkodott tudni nevemet, és születésem földjét. A nőnem itt is, sokkal kiváncsiabb, hajamat és orczámat tapogatva, először viszaborzadtak, annak különös volta miatt; de csakhamar, megbátorodva kérdezték, ennek, vagy amannak okát, p. o: bőröm miért oly fehér? és hajam oly sárga és hoszokás, amelyet a legjobb módon, megválaszolván, csakhamar jó barátok lettünk.