Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 5. szám - VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR - Balogh Jánosné Horváth Terézia - Beszprémy Józsefné: Szabadrajzú fehérvarrásos úrihímzések vidékünkről. Vasi Népművészeti Tár, XI.

______________Vasi Népművészeti Tár______________ BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH TERÉZIA - BESZPRÉMY JÓZSEFNÉ: SZABADRAJZÚ... kép). A Magyar­ Nemzeti Múzeum őrzi, 1955.508 leltári számon. A Wolfner gyűjteményből származik. Ember Mária többször publikálta részleteit, 1700 körüliként, majd XVII. század­végiként, Észak-Magyarország helymeghatározással.14 Leírása szerint: „Vékony fehér lenvá­szon, fehér lenfonalas hímzéssel. Mintájában karéjos szélű nagy gránátalmák sorakoznak, a karéjok körül kis rozetták ülnek. A gránátalmákat L alakú indák kötik össze, amelyek kisebb kinyílt gránátalmákkal és levelekkel díszítettek. A színén és fonákán egyforma hímzés geo­metrikusan mintázott laposöltéssel varrott, a szárak, indák, kontúrok ferde laposöltéssel, a grá­nátalmák közepe és egyes levelek vagdalásos hímzéssel készültek.” Hozzátehetjük: az a típus, amelyen öt gránátalma sorakozik, közvetlenül indára ültetve, s a középső nagy motívum felé­nél toldották össze két félből a lepedőt. Kivarrásos széle 173 cm hosszú, ebből következően egy kelmeszél 87 cm lehetett, keskenyebb, mint a mi hímzésünk esetében. Itt ugyanis látható, hogy a két szél összeillesztésénél a hossz nem növekedett, inkább kissé csökkent. A hímzett sáv szélessége 28 cm-re tehető, nagyjából annyi, mint a mi lepedőszél-felünk középcsíkja. Ezen a tárgyon úgyis csak egy „középcsík”, egy széles hímzett sáv van, két egymástól eltérő munkájú és mintájú, csupán választóként értékelhető keskeny lezárás körében. Lényeges, hogy a gránátalmák elhelyezése „eredetibb”, inkább párnavéghez illő, mint a darabunkon, mert váltakozó állású. Másban inkább szegényesebb a mi példányunknál, legszembetűnőbben abban, hogy varrott csipkét nem tartalmaz. Áttört elemei nem kerekek, hanem függőleges ál­lású oválisok, mindegyik csak kétirányú szálhúzásos technikával kitöltött. A szálszorítás ha­sonló helyeken jelentkezik, mint a mi darabunkon. A gránátalmákon belül a 10-10 sziromból hatot tölt ki szálszorítás, négyet pedig laposöltés. A kis foltokból három-három került a nagy tulipánok kelyhébe, míg a mi hímzésünkön csak kettő-kettő. Kevesebb a kis rozetta, mint a mi darabunkon, hiányoznak a kacsok és még néhány kisebb elemben van eltérés. Említhető még, hogy a váltogatott laposöltéssel kiképzett mintázásai részben eltérnek a miénktől. A harmadik kortárs hímzés az általunk „gyöngyfüzér”-indásnak nevezett típus egysze­rűbb, elnagyoltabb változata párnavégre alkalmazva. Összevontabb „halvány mása” a mi vi­­rágindás lepedőszél-felünknek (11. kép). Ez a „Hímzések a XVII. századból” címszó alatt le­fényképezett „párnahéj betét” valahol lappang. Ha még megvan, Malonyay Dezső 1912-ben dokumentálta.15 Annyit tudunk tőle és internetes lapokról, köztük az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés gyűjteményéből, hogy „bobai Györffy Jánosné szül. kocsi Görög Ju­lianna hagyatéka”, két másik közölt úrihímzéssel együtt. Talán helyi, közvetlen örökségből, a Vas megyei magyarlakta, részben evangélikus (Nemes) Kocs községben, nemesi családban őrződött a tárgy. A tőszomszéd Boba is Vas megyei helység, a Babai ill. Bobai középkori ne­mes család. A Bobán született, evangélikus vallású Györffy János ügyvéd (1844-1940) első felesége volt Görög Julianna. Mivel a férj 1890-ben már újra nősült, a hímzés tulajdonosa 1890 előtt meghalhatott. A tárgy fényképét érdemesnek tartjuk most közreadni. A megyei nép­művészet kötetben csak az arról készült rajzot publikáltuk.16 A fotó jobban visszaadja jellegét. 14 VARJÚ-EMBER, Mária: Alte ungarische Stickerei. Corvina Verlag, Bp. 1963. 40. ábra, a 46. oldal szövegé­ben hangsúlyosan szembeállítja a nagy gránátalmákat a vékony indával; uő: Ancient textiles. Corvina Kiadó- Magyar Helikon, Bp. 1980. 57. old., 36. ábra; uő, más névalakban: V. EMBER Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó, Bp. 1981.94. old., 55. ábra 15 MALONYAY Dezső: A magyar nép művészete - Negyedik kötet - A dunántúli magyar nép művészete (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna) Franklin-Társulat, Bp. 1912. 140. old. 272. kép, ahol a kép címét fölcse­rélték a fölötte levőével. A másik a halotti lepedő széle, s ez a párnavég, világosan látszik. 16 BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia - BESZPRÉMY Józsefné: Vászonhímzés és csipke. In: Vas megye népművészete. Szerk.: Gráfik Imre. Szombathely, 1996, 136. old.

Next