Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 5. szám - VASI NÉPMŰVÉSZETI TÁR - Balogh Jánosné Horváth Terézia - Beszprémy Józsefné: Szabadrajzú fehérvarrásos úrihímzések vidékünkről. Vasi Népművészeti Tár, XI.
______________Vasi Népművészeti Tár______________ BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH TERÉZIA - BESZPRÉMY JÓZSEFNÉ: SZABADRAJZÚ... kép). A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, 1955.508 leltári számon. A Wolfner gyűjteményből származik. Ember Mária többször publikálta részleteit, 1700 körüliként, majd XVII. századvégiként, Észak-Magyarország helymeghatározással.14 Leírása szerint: „Vékony fehér lenvászon, fehér lenfonalas hímzéssel. Mintájában karéjos szélű nagy gránátalmák sorakoznak, a karéjok körül kis rozetták ülnek. A gránátalmákat L alakú indák kötik össze, amelyek kisebb kinyílt gránátalmákkal és levelekkel díszítettek. A színén és fonákán egyforma hímzés geometrikusan mintázott laposöltéssel varrott, a szárak, indák, kontúrok ferde laposöltéssel, a gránátalmák közepe és egyes levelek vagdalásos hímzéssel készültek.” Hozzátehetjük: az a típus, amelyen öt gránátalma sorakozik, közvetlenül indára ültetve, s a középső nagy motívum felénél toldották össze két félből a lepedőt. Kivarrásos széle 173 cm hosszú, ebből következően egy kelmeszél 87 cm lehetett, keskenyebb, mint a mi hímzésünk esetében. Itt ugyanis látható, hogy a két szél összeillesztésénél a hossz nem növekedett, inkább kissé csökkent. A hímzett sáv szélessége 28 cm-re tehető, nagyjából annyi, mint a mi lepedőszél-felünk középcsíkja. Ezen a tárgyon úgyis csak egy „középcsík”, egy széles hímzett sáv van, két egymástól eltérő munkájú és mintájú, csupán választóként értékelhető keskeny lezárás körében. Lényeges, hogy a gránátalmák elhelyezése „eredetibb”, inkább párnavéghez illő, mint a darabunkon, mert váltakozó állású. Másban inkább szegényesebb a mi példányunknál, legszembetűnőbben abban, hogy varrott csipkét nem tartalmaz. Áttört elemei nem kerekek, hanem függőleges állású oválisok, mindegyik csak kétirányú szálhúzásos technikával kitöltött. A szálszorítás hasonló helyeken jelentkezik, mint a mi darabunkon. A gránátalmákon belül a 10-10 sziromból hatot tölt ki szálszorítás, négyet pedig laposöltés. A kis foltokból három-három került a nagy tulipánok kelyhébe, míg a mi hímzésünkön csak kettő-kettő. Kevesebb a kis rozetta, mint a mi darabunkon, hiányoznak a kacsok és még néhány kisebb elemben van eltérés. Említhető még, hogy a váltogatott laposöltéssel kiképzett mintázásai részben eltérnek a miénktől. A harmadik kortárs hímzés az általunk „gyöngyfüzér”-indásnak nevezett típus egyszerűbb, elnagyoltabb változata párnavégre alkalmazva. Összevontabb „halvány mása” a mi virágindás lepedőszél-felünknek (11. kép). Ez a „Hímzések a XVII. századból” címszó alatt lefényképezett „párnahéj betét” valahol lappang. Ha még megvan, Malonyay Dezső 1912-ben dokumentálta.15 Annyit tudunk tőle és internetes lapokról, köztük az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés gyűjteményéből, hogy „bobai Györffy Jánosné szül. kocsi Görög Julianna hagyatéka”, két másik közölt úrihímzéssel együtt. Talán helyi, közvetlen örökségből, a Vas megyei magyarlakta, részben evangélikus (Nemes) Kocs községben, nemesi családban őrződött a tárgy. A tőszomszéd Boba is Vas megyei helység, a Babai ill. Bobai középkori nemes család. A Bobán született, evangélikus vallású Györffy János ügyvéd (1844-1940) első felesége volt Görög Julianna. Mivel a férj 1890-ben már újra nősült, a hímzés tulajdonosa 1890 előtt meghalhatott. A tárgy fényképét érdemesnek tartjuk most közreadni. A megyei népművészet kötetben csak az arról készült rajzot publikáltuk.16 A fotó jobban visszaadja jellegét. 14 VARJÚ-EMBER, Mária: Alte ungarische Stickerei. Corvina Verlag, Bp. 1963. 40. ábra, a 46. oldal szövegében hangsúlyosan szembeállítja a nagy gránátalmákat a vékony indával; uő: Ancient textiles. Corvina Kiadó- Magyar Helikon, Bp. 1980. 57. old., 36. ábra; uő, más névalakban: V. EMBER Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó, Bp. 1981.94. old., 55. ábra 15 MALONYAY Dezső: A magyar nép művészete - Negyedik kötet - A dunántúli magyar nép művészete (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna) Franklin-Társulat, Bp. 1912. 140. old. 272. kép, ahol a kép címét fölcserélték a fölötte levőével. A másik a halotti lepedő széle, s ez a párnavég, világosan látszik. 16 BALOGH Jánosné HORVÁTH Terézia - BESZPRÉMY Józsefné: Vászonhímzés és csipke. In: Vas megye népművészete. Szerk.: Gráfik Imre. Szombathely, 1996, 136. old.