Vasi Szemle 2009 (63. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 6. szám - KÖNYVSZEMLE - Gráfik Imre: Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet
Könyvszemle A szerző - noha érezhetően elfogult témájával kapcsolatban - már a Bevezetőben leszögezi: „Természetesen ez az idillinek tűnő kép nem volt ennyire statikus és mindenhol egyforma, számos helyi sajátosság, probléma, gond járta át, de a közösségek alapvetően betöltötték az egyén egész életét óvó és egyben szabályozó feladatukat.” (7. oldal) A könyv végén (315-325. oldal) - az olvasók további érdeklődését kielégítendő - gazdag, tematikusan tagolt irodalomjegyzék található, mely lényegében naprakészen tartalmazza a legfontosabb hazai szakirodalmat. A jól szerkesztett és könyvészetileg látványos kiadvány 316 szövegközi, különböző méretű és elhelyezésű grafikával, fekete-fehér és színes képpel illusztrált. Ez kifejezett értéke a kötetnek, de az egyik legproblematikusabb része is. Annak ellenére, hogy a szerző a bevezetésben így ír: „A képek túlnyomó része a Néprajzi Múzeum Fotótárából, Nyomat- és Rajzgyűjteményéből származik, kisebb része a korabeli könyvek illusztrációi és szaktudományos publikációk dokumentációs anyaga. A 19. század végi, 20. század eleji fekete-fehér fényképfelvételeket a Nagyházi Galéria és Aukciósház archívumából, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a keszthelyi Balatoni Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből, valamint a debreceni Déri Múzeum Déri Frigyes néprajzi grafikai gyűjteményéből származó látványos színes képek egészítik ki.” (8. oldal) A kötet végén található Képjegyzék tételes leírása (326-340. oldal) szerint ugyanis ez az arány árnyaltabb. A 147 db Néprajzi Múzeumból származó illusztráció egy része ugyanis másodközlés. Ilyenformán a jegyzék alapján az illusztrációk többsége mégiscsak másod-, harmad-, vagy éppen többedközlés. Ez bizonyos témáknál érthető, ugyanis ezeknél kevés korabeli hiteles ábrázolással rendelkezünk. Más tárgyköröknél azonban lenne mód a köz- és magángyűjtemények publikálatlan tárgyi anyagából, az adattárak és archívumok eddig még nem közölt dokumentumaiból válogatni. Egy ilyen kiadvány ebben a tekintetben (is) új lehetőséget jelent, s bizonyos, hogy mind a közérdeklődés, mind a szakmai körök számára megbecsült nyereség lenne az eddig ismeretlen vizuális információk közzététele. Egy reprezentatív kiadvány esetében nem hallgatható el, hogy a színes illusztrációk másodközlése felveti a színhelyesség kérdést. Bár napjainkban a digitális nyomdatechnika akár csodákra is képes, a probléma mégis létező, mind az első, de különösen a - több publikációból származó - másodkiadásoknál. Az egyes első kiadások fotósai ugyanis különböző technikával, különböző nyersanyagokra dolgoztak, s anyagukat a különböző kiadók ugyancsak különböző (színvonalú) nyomdatechnikai megoldásokkal kivitelezték. Ilyenformán az egyes tárgyakról - már eleve - eltérő színdinamikájú, tónusú publikációk jelentek meg, melyeknek a másodközléseknél való átvétele során az eredeti állapot tovább módosulhatott, mint az néhány konkrét tárgy esetében összehasonlíthatóan be is következett. Mindez csak főként a műtárgyak egységes (ámde lassú és költséges) újra fotóztatásával, s egyetlen, tárgyfotózásban jártas és gyakorlott fényképész optikájának a speciális látásmódjával volna kiküszöbölhető. További észrevételünk, hogy az illusztrációk adatolása nem azonos rend szerint történt: egyes tételek abszolút pontosságúak, másoknál hol a forrás, hol az (eredeti) őrzés, illetve előfordulás, hol a szerző, illetve alkotó, tárgyak esetében a leltári szám hiányzik. Csak példaként említjük meg, hogy e megfelelő azonosítás hiánya különösen feltűnő a Hofer Tamás - Fél Edit: Magyar népművészet című kötetéből átvett illusztrációk esetében, melyekről tudjuk, hogy többségük a Néprajzi Múzeumból származik, és a műtárgyfényképek legtöbbjét (megérdemli nevének megemlítését) Kovács Tamás fotóművész készítette. Mindent egybevetve a tartalmában és színvonalas kiállításában egyaránt figyelmet felkeltő könyv mindenkinek ajánlható, aki a történeti, néprajzi hagyományok, a letűnt vagy elmúlóban levő életformák, életmódok, foglalkozások iránt érdeklődik. Gráfik Imre