Vasi Szemle, 2018 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2018 / 5. szám - KRÓNIKA - Tudósítások, hírek
Vasi Szemle 2018. LXXII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM Dr. Kapiller Sarolta, a Kőszegi Járási Hivatal vezetője a Tudományos Gyűjtemény 1818. évi 5. számában megjelent nekrológot idézte, mely méltó tiszteletadás volt a „Pesti Királyi Universitas” részéről „a báromorvoslási intézetnek igazgatója, s azon mesterségnek rend szerént való tanítója” előtt. „A benne helyheztetett bizodalomnak híven megfelelt mint serény tanító, szerencsés orvos és fáradhatatlan literátor. Hálázatos emlékezetre” érdemesnek tartotta a nekrológ. Ha volt fénykora a magyar állatorvoslás tudományának - folytatta -, akkor két fénykora biztosan volt: az egyik a Tolnay Sándoré, a másik a mai. Kell a nagy elődök példája, mert gyökerekre szükség van, bátor emberekre, tanítókra, folytonosságra szükség van. És kell, hogy legyenek az egyes hivatásokon belül összetartó, együtt munkálkodó közösségek, hiszen talán soha máskor nem volt olyan nagy szükség a Vörösmarty által megfogalmazott cselekvésre, mint ma: „előttünk egy nemzetnek sorsa áll.” Dr. Sótonyi Péter folytatta az előtte elhangzott gondolatokat, a Vörösmarty-idézetet és az óriási erőfeszítéssel megalapozott aranykor vízióját. Tolnay Sándor példájából azt emelte ki, hogy ő soha nem kért senkit, hanem mindenkit meggyőzött igazáról. így érte el, hogy létrejöjjön a Pesti Királyi Universitáson, az orvoskaron belül, az állatorvos gyógyászati intézet - és itt is maradjon. Áttérve a jelenre, utalt arra, hogy ő - a rektor - se kért politikustól soha semmit, hanem meggyőzött mindenkit valamely ügy fontosságáról. Összefogva az egész állatorvosi társadalommal így lett újra önálló az egyetem. Dr. Sótonyi Péter professzor ezután részletesen ismertette az egyetem soron következő nagyszabású fejlesztéseit, melyek - a Yale Egyetem példáján - a kormány segítségével valósulnak meg. Az intézménynek ezerötszáz hallgatója van, ebből ezer külföldi. A bevételek révén önellátó az egyetem. (A tandíj 12 500 euró/ év.) Nemcsak az oktatás világszínvonalú: a hat és félszeres túljelentkezésből lehet válogatni. Az idei ponthatár 454 volt, 17 ponttal magasabb, mint az orvosi egyetemek átlaga. S az a tapasztalat, hogy növekszik az érdeklődés a gazdasági haszonállatok iránt. Dr. Abonyi Tamás, a Tolnay család leszármazottja előadásában a párhuzamosságokat kereste Tolnay Sándor kora és a mi korunk között. Nagy gazdasági jelentőségű betegségek adják a párhuzamot. A XVII-XVIII. században 200 millió szarvasmarha hullott el a keleti marhavészben. A ló kellett a hadseregnek, a németalföldi festményeken látni: ember húzta az igát, az ekét. Új társadalmi igény jelentkezett az akkori Európában: kiváló alapítókkal, elkötelezett tudósokkal iskolákat létrehozni Lyonban, Bécsben, Pesten. Mi ennek a fertőző betegségeket igazán komolyan vevő és világra szóló eredményeket magának tudható iskolának a leszármazottai vagyunk; ezzel a felhalmozott tudással nézhetünk szembe korunk fenyegető betegségeivel. Délről a kis kaptárbogár támad, kelet-délkelet irányból a kiskérődzők pestise, Bulgáriában a juh- és kecskehimlő, a szerb határ közelében a bőrcsomósodáskor, bármely pillanatban új madárinfluenza kitörésével számolhatunk. A legnagyobb problémánk azonban az afrikai sertéspestis. A két korszak párhuzama az, hogy óriási kárt okozó fertőző betegségek ellen kellett küzdeni akkor is és most is. Nagy szerencsénk, hogy a mi eleink munkájára, tudására, tapasztalatára, arra az iskolára, arra a gondolkodásmódra támaszkodhatunk, amivel eredményesen föl tudjuk venni a harcot, mint annyiszor az állatbetegségek történetében. Dr. Sziebert István a szakmai alapítványokról tájékoztatott. Az 1997-től működő Tolnay Sándor Alapítvány, mely egyebek mellett a határon túli kollégák segítését célozta, megszüntette működését 2015-ben. Összefogással új alapítványt hoztak létre, a Tolnay Sándor Közhasznú Alapítványt, melynek támogatója lehet hozzájárulás nyújtásával bármely magyar vagy külföldi természetes vagy jogi személy - tagsági viszony nélkül is. Céljai közt szerepel ’56 emlékének ébrentartása a fiatalság körében, a szakmához kapcsolódó kiadványok támogatása. A múlt évben megjelent egy antológia magyar állatorvos írók műveiből, és tervezik összegyűjteni és kötetben kiadni állatorvos képzőművészek, fotósok, szobrászok, grafikusok, faművesek (hangszerkészítő) stb. munkáit is. Kiállítás már volt e tárgyban Lukácsházán, a Művelődési Házban. Záró beszédében Virágh János polgármester minden előadónak köszönetet mondott, és kiemelte, hogy Nagycsömöte - Lukácsháza falurésze - nagy szülöttjének munkásságát méltatni sok helyen lehetne; külön öröm, hogy az emlékülésnek a szülőfalu adhatott helyet. A falu büszke Tolnay Sándorra. Gyöngyösfalun a közös iskola 1988 óta viseli a nevét, több köztéri emlékmű is tiszteleg munkássága előtt. A kerek évforduló tiszteletére a helyi önkormányzat emléktáblát helyez el az óvoda falán. Az iskolából/faluból ketten is az állatorvosi pályát választották: dr. Komálovics András és a frissen végzett dr. Kapiller Mátyás.