Élet és Irodalom (Az Aurora folytatása) 1. (1923)

1923 / 2. szám - Féja Géza: Csokonai Vitéz Mihály

munka szükségéből is, mert a kifejező ösztön új utakat vágott és sokat tévedett. Mohón kereste a megtermékenyülés minden útját, fordításai is sokszor a kifáradó művész stíl­alkotásának az ihletői, vagy pedig tudatos stílus­munkák. Azután nevelése, az iskola, olvas­mányai valóságos kényszerképzeteket zúdítottak rá. S az ő modernebb, egyéni mondanivalója sokszor vergődött a beidegzett klasszikus képek között. Műveinek egy része ennek a forrongásnak, küzdelemnek a kifejezője. Tőle kezdve a magyar irodalmi kibontakozás, egyéni küzdelem nagy meghasonlottság is s a megsebzett faji léleknek is a küzdelme. Ez a küzdelem, ez a vergődés egyrészt művészi. Csokonai­ban a hagyomány, a faji szellem minden alkotása iránti vonzalom, érdeklődés sokkal szélesebb körű, tisztább kritikai erejű, mint Kazinczy­­ban. Nem egyetlen művészi irány utánaremegése mint Kazinczy, hagyományos konvenciók éppen úgy nem kötik, mint modern konven­ciók. Másrészt pedig Kazinczyval szemben sokkal szélesebb a szociális perspektívája. S ez azonos Vörösmarty nemzeti munkájával s Ady mindent vállalásával. Csokonaiban a nemzeti koncepció sokban még pusztán hagyományos történeti szemlélet, külső egység, elgondolás, akarati jelenség, s így száraz, terméketlen szándék. Érezte a széles­­medrű, a kifejezetten az egész faji életet felölelő, beágazó munka szükségét, a beteljesedés, a véghezvitel útjait kutatta, ez a küzdelem fűtötte Berzsenyit is, de mindkettőjükben csonka maradt. Ők már a modern magyar­ költő sajátos pszichéjét jelzik s meghasonlásukat nem lehet pusztán egyéni okokból származtatni, mert a magyarság fejlődésével függ ez össze, gyökere a magyar szellemi forradalomnak s követeli azt. * Csokonai temperamentumában kevés volt az igazi, lüktető mérés­ből, inkább valami folytonosan tisztuló, szelíd testvériség ragyogott benne, mindig megosztani s elegyíteni. Szinte minden jelenségnél leste, várta azt a szép pillanatot: midőn a lelkisége, tehát a tiszta tartalma teljesen kinyílik, felvirágzik, így, hol egy egész vers, hol egy kép, hol néhány sor, elszórt gyöngyök mutatják az ő felvillanó leg­bensőbb, igazi világát s a saját nyelvét. Bár elszórtan, de igen érett romantikus vonások vannak benne, így a fiatal romantika spirituális színei, vágyai, a lassú haldoklás átszellemültsége. Folyton az árny, a fény, a színek felhőztek benne, mint a világ lelkei s a dolog, a jelenségek igazi élete. E szempontból rokon Hölderlinnel, a sorsukban is sok a rokon vonás, s ezt csak ezért említem, mert minden tökéletlen

Next