Heinrich Gusztáv (szerk.): Egyetemes irodalomtörténet. 3. kötet Kelták és germánok (Budapest, 1907)
IV. Németek
NÉMETEK. VI. WOLFRAM MŰVEI 455 E szavakra meggyógyul Anfortas és átadja a királyságot az ifjú hősnek, a ki magához hivatja nejét is. Sarzival utódja a grál királyságában fia Lohengrin (Loherangrin), ahattyús lovag lesz, kinek történetét sokan dolgozták föl, pl. Konrad von Würzburg, és újabban Wagner Rikhárd dalműve (1850) ismét igen népszerűvé tette. Lohengrint egy hattyútól vont sarka viszi Brabantba, hol Elza herczegnőt Telramund lovagbirtokától meg akarja fosztani. Lohengrin párbajban legyőzi a lovagot és Elza férjévé lesz. De nejének esküvel kell fogadnia, hogy, soha nem kérdi származását ; midőn azután neje az esküt mégis megszegi, megjelen a hattyú és visszaviszi a hőst a grál várába. Ugyanezen mondakörhöz tartozik Wolfram másik műve , Titurel, melyből csak két töredék maradt fenn. Titurel a grál első királya, Parzival és Sigune ősatyja. De a fönmaradt töredékekben nem Titurel a cselekvény hőse, hanem Sigune és kedvese Schionatulander. E gyönyörű párt a legmélyebb szerelem kapcsolja egymáshoz, mely csak lassan válik tudatos szenvedélylyé. Az első töredék lyrai ömlengés, két boldog szívnek áradozó vallomásai. E töredék a költészet legszebb remekei közé tartozik : az érzés gyöngédsége és mélysége, a rajzok lélektani igazsága, az alak tökélye páratlanok a középkori költészetben. A második töredék már epikus tartalmi. Schionatulander vadászkutyát fog az erdőben és magával hozza kedveséhez. A kutya szalagján felirat van, melyet Sigune olvasni kezd, de mielőtt végig olvashatja, elszökik az állat. Sigune most fölszólítja kedvesét, kerítse meg a meglökött állatot, hogy a fölírást végig olvashassa; jutalma örök szerelme és kezének birtoka lesz. Schionatulandert a kilátásba helyezett páratlan jutalom elkábítja: nyomban útnak indul a halálba, mert e kalandja életébe kerül, és Sigune iszonyú fájdalommal tartja karjában kedvesének holttestét, akit gyerekes asszonyi szeszélylyel a halálba küldött volt. A Titurel töredékeit már a XIII. században folytatta Albrecht von Scharffenberg, de költeménye (Der jüngere Titurell) homályos, hosszadalmas és csekély értékű munka. Legnevezetesebb ez eposzban a grál-templom pompás leírása. Wolfram harmadik műve a Károly-mondához tartozó Willehalm, mely 1215-ben készült és valószínűen szintén töredéknek maradt. Vilmos megszöktette Terramer pogány fejedelemnek leányát, Arabellát, Tybald herczeg feleségét. Örömmel követte a szép nő a jeles hőst s örömmel tért át a keresztény hitre, midőn Kyburg nevet nyert. Atyja és férje betörnek Francziaországba, hogy Orange várát, Vilmos székhelyét, elfoglalják és Arabellát visszavigyék. Aliscans síkján tűz össze a pogány sereg Vilmos vitézeivel és a keresztények elveszítik a csatát. Vilmosnak sikerülhangéba menekülnie, hol nejét derék vitézeire bízza; ő maga sógorához, Lajos franczia királyhoz siet, hogy tőle segítséget kérjen. Az udvarnál nem nagy örömmel fogadják, de végre czélt ér: Lajos sereget állít sógora segedelmére. Itt találja Nilmos,az erős Rennewartot (Renouart), a királynak egyik konyhapeczérét, ki még pogány és páratlan erejével magára fordítja Vilmos figyelmét. Vilmosnak megtetszik , Wild legény, pogányál szólítja meg, megnyeri a hatalmas ifjú bizalmát és magáról viszi drangeba. Rennewart fegyverül egy óriási rudat hoz elő és örömmel kövön új urat, kihez titkos vonzalom érzése kapcsolja. Neje ünnepélyesen fogadja il most el a franczia sereget Orangeban, mire a hős nagyszerű előkészületeket ,tö/- a döntő ütközetre. Rennewart Orangeban is számos jelét adja óriási erejének, Kyburg pedig ép oly mély vonzalmat érez irányában mint férje, míg végre kiderül, hogy az ifjú óriás a Kyburg testvéröcscse, aki regényes kalandok útján a franczia