Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig (Pest, 1855)
Tizennyolcadik század
699 KÖLTÉSZET. - XVIII. SZÁZAD. 700 adós volt egy compactor, s egyebet nem vehetett el tőle az adósságba. Kezdette eleinte őket bújni, s azok olvasásával vesztegette üres óráit, míg én aztán a lelkére nem beszéltem, hogy kímélje meg életét, egészségét, becsületét , rangját, nem illik az a veres anglia uniformishoz , így aztán nagy sokára arra ajánlotta magát, hogy az én kedvemért fel fog hagyni velek. Azokta itt állanak, kinek mire kell, viszi. A Rozália ugyan eleget — — De változik az úr a színében ! mi baj találhatta ? B. Ser. (Már nem szíja, csak fúja a pipát, elhaloványodik, lágy hangon felel.) A fejemnek, a pipa — Éva. (Leveti a könyvet, felugrik.) Jaj lelkem bárom! mi lelte? (a kerkenőjével töröli ábrázatját.) Istenem? mi baja érkezett? G.Fegy. Bizonyosan a versnek a füsti járta által a nagyságod fejét. Én magam olyan különös poeta füstszagot érzettem. Nagyságod még nem szokott úgy hozzá, mint én. B. Ser. Az is lehet az egyik oka, nagyságos úr, de a dohány is felette—Jaj ! rosszabbul érzem magam. G. Fegit. Ha úgy tetszik a báró úrnak, menjünk ki a szabad levegőre sétálni : talám ellankadt ereje meg fog jönni. Jobbnak is tartom ebből a füstös házból kimenni. B. Ser. Ha úgy méltóztatik nagyságod parancsolni, nem bánom. G. Fegxi. (Előszedi a nagy dohányzacskóját és tajték pipáját.) Te fiam, mondd meg secretarius uramnak, hogy jöjön ki utánunk, s ezeket is hozza el magával. Az ablakokat nyisd ki, a ház hadd szellőzzön. B. Ser. (Complimentirozva.) A nagysád kegyességébe ajánlom magamat. (Elmennek.) Éva. Igaz híve maradok nagyságodnak. — Sajnálom ezt a báró urat szívem szerént : ő egy fáin politikus magyar méltóság ! — Héj Szuszmir ! KISFALUDY SÁNDOR. 1772—1844. KISFALUDI KISFALUDY SáNDOR, a Csák törzsökös nemzetségből, Sümegen, Szala vmegyében született sept. 27. 1772., hol akkor atyja, egy a közdolgokban mint megyei s többször országgyűlési szónok résztvevő férfiú, lakott. Az alsó és közép iskolákat Győrött, a bölcsészetet s a törvény első évfolyamát Pozsonyban hallgatta. Az iskolai tárgyaknál inkább vonzotta őt jókorán már az akkor hatalmasan mozgott magyar irodalom, s a németek közöl a szokatlan fényben feltűnt Schiller Friderik. Szünóráit a pozsonyi várban székelt egyetemes papnövelde lelkes ifjai közt töltötte legszivesebben, kiknek társasága hazafiúi érzéseit nagy mértékben gerjesztette , a II. Leopoldnak Pozsonyba áttett 17(10—1-ki országgyűlése pedig, melynek üléseit szorgalmasan járta, épen lángra lobbantották. A tizenkilenc éves ifjú a nemes testőrseregbe vágyott, melyből a hazai irodalom feltámasztói léptek elő ; de atyja őt még gyengének tartván, a szükséges lépéseket megtenni szántszándékkal elmulasztotta, különben pedig tapasztalván, hogy Sándor az úgynevezett kenyértudományok helyett inkább a szépművészetekre hajlik (a hegedűt már ekkor kitűnőleg játszotta, s utóbb apróbb zenedarabokat szerzett is). 1792 telén haza hozta, hogy maga mellett törvénygyakorlatra fogja. Sándor nappal a rá erőltetett Verbőcit forgatta ugyan, éjjel azonban mohón olvasgatta a magyar könyveket, s már ekkor két drámai kísérletet tett : Ulysses és Penelope , és Seneca halála, szomorjáték mindkettő. Végre is neheztelvén a szabad lelkű ifjú e kényszerített életet, következett tavaszszal bátran kijelentette kemény atyjának, hogy ügyvédségre semmi kedve, hanem katona kiván lenni. E kívánságnak atyja örömest engedvén, Sándor még azon évben mint kadéta Sándor-Leopold ezredbe lépett, melyet különösen azért választott, mivel Erdélyben állt, mely kis haza, mint a régibb magyar történetekben oly érdekesen szereplő, különösen vonzotta. Érdekes egy kolosvári levele ez időből , melyben a két hazának nem-magyar elemekkel elboríttatásán , mit ez útjában tapasztalt leginkább, fájdalmas meglepetését MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA