Toldy Ferenc: Magyar chrestomathia. 1-2. folyam (Budapest, 1853)
Első könyv: Prózai előadás
148 III. KÖNYV, KÖLTŐI ELŐADÁS. Mit gondolsz vele , számba se vedd : azt mondjad, hogy a Pályafutást reszel, a koszorúra nem ér. Méltókat megaláz méltatlant a kimagasztal . Mást ítélni, s megint mást cselekedni, tilos. Hogyha világ tudományairól, melyekbe mohón kap. Megdicsérhetném, senki nem élne vele. Bál, szem-fül-legelés, tánc, kártya, komédia, játék Cifra, legelső helyt szerzene társai közt. Bár ------------, de tovább nem jó folytatni felőle beszédet . Mert ezzel csak harag létetik, és nem haszon. 53. Az érzelés Philot rís. Dayka Gábortól. Philotas, szent tűznek hevűlve , Eckartshausen keservű olvasá, S részt vévő bánatjában elmerülve, Magát felejtve, más inségit jajgatá. Hogy egy pajkos darázs kezére szállá, A könyv kezében, álmélkodva álla. S könnyével áztatá érzékeny rendéit : ,,Te áldott férfiú ! kit, emberek javára, Megszánva népünk jajait, Küldött az ég világunk piacára, Hogy lágyítsd a halandók szíveit . . . .“ De itt a vendég pauzát tétet véle. Érzékenyebb volt falánkjának éle Mint az érzékeny iró rendei. Szemébe tűnik pajkos ellensége : ,,Én s te, nem egy atyának fiai? Nem egy kéznek vagyunk-e mívei? Egy perc, s a szenvedésnek vége.“ Így szól, s a gyilkosnak kegyelmet nyújt, S gyengédeden lerázza. Ez is, hogy jóltevőjét ne gyalázza, Fölreppen, s orra alá hegyesb falánkot sújt. 54. A tengeri háború. Csokonai Mihálytól. Beborúl hirtelen a nap nyájas fénye, Elzárván a sötét felhők szövevénye.