Toldy Ferenc: Irodalomtörténeti olvasókönyv, vonatkozással magyar irodalomtörténetére (Budapest, 1868)
Negyedik rész: Legújabb kor
359 KAZINCZY FERENC 370 vártam, óhajtottam , de hogy ily hamar, ily ,zent érzésekkel fogod nekem ajánlani jobbadat, azt, Uram, reményleni nem mertem. Becsülöm jószívűségedet, s azon leszek, hogy okod legyen hinni, hogy úgy szeretteti, mint szeretsz. Amit a Társaságba 10 kelésről írsz, annyira érzésem nekem, mintha szívemből loptad volna ki. Ha a barátságos, szelíd, nemes vetélkedést elhallgatom is, mennyi édesség van már abban, hogy így oly lelkek lesznek barátokká, kik különben egy-mást nem ismerték volna. Ilyetén érzések ragadtak engem arra, hogy Kassán 1788- ban annak a társaságnak alkotásán igyekeztem, mely a Magyar Múzeumot adogatta valaki ; ilyetén érzések ragadtak arra, hogy herceg Batthyányi Lajosnak 1790-ben egy plánumot küldöttem egy Árkádiai Társaság alkotása iránt, melynek ő lett volna feje. Ez nem ért teljesedésre ; amazt pedig Bacsányi úrnak garaboncáskodásai sírba áitatták. — Lakost társunk által végre be vezettettem a sopronyiba ; s már erről m rém reménylem, hogy ez, ha csak egykétis és Lakost találunk, dicsőségére fog válni nemzetünknek. Én nem sokára valatily munkám homloklevelére függesztem e a megtiszteltetésemet13). Debrecen két barátot ada nekem. Az egyik Csokonai Mihály, egy sok jeles tulajdonságokkal bíró ifjú , ki mind virtusiban, nind hibáiban is második Horváth Ádámesz. Ennek minden munkáidon kivül egy fleistot s Bürgert küldöttem, s kértem,ogy ezeknek példájok szerint ne névnapi öszöntöket, ne „Török Marsokat“ *’) írni, hanem dallja a szív szelíd érzékenységit, szerelmet, barátságot, bort, természet szépségeit. Még eddig kevés jelét adta megtérésének. A második Nagy Sámuel, bibliothekiáriusa a kollegiumnak. — De már erről kevélykedve szólok. — Ez a szeretetre méltó ember áprilisban itt nekem először, s első levelében az a kérés vala, hogy engedjem meg néki, hogy ő egy munkáját . Sander von der Weisheit u Güte Gottes in der Natur (ő ezt a magyar fordításban így nevezi : „Rend a természetben“. Barátom, mit sejdítesz ? — Jer, hadd öleljelek meg, hadd szorítsalak szívemre ! — nékem dedicálhassa. — Maga ez a cselekedet már olyan, hogy én ezt az embert szeretném érezte, ha mást tisztelt volna is meg dedicátiójával ; mert én nem személyemet nézem, hanem az ő szíve érzékenységét11). — ------De szóljunk az én írásaimról. A kiadott munkák ezek : 1) Gessnernek Idylliumi. 2) Bácsmegyernek Levelei. 3) Hamlet. 4) Herdernek Paramythionjai. 5) Wielandnak Diogenese. 6) Lanassza. 7) Orpheus, nyolc darab. — A nyomtató gazsága miatt, aki tizenegy hónap alatt csak két árkust nyomtattatott, a 8-dik darabnál félbeszakadt. Folytatódni fog. — 8) Helikoni Virágok. —■ — A nyomtató panaszoskodik, hogy a munka nem kél. Már tehát magam költségemen fogom nyomtattatni. Tegnap érkező kezemhez a második esztendei darab kézírása, Wébertől. Készülnek, s készen vannak rész szerint : 1) Klopstock Messziásának tíz éneke ; 2) Az első ének jambusban ; 3) a Grátiák Wieland szerint ; 4) Emilia Galotti ; 5) Macbeth és Hamlet; 6) Sztella és Die Geschwister Goethe által ; 7) A vak Lantos (Webers Sagen der Vorzeit) ; 8) Themistokles Metastasio után. A genevai szerencsétlen polgár munkáját megégettem, de a két első könyvét "’) A Kis által alkotott soproni Magyar Társaságról van szó, mely egész a forradalmig fenn állt.— ’) Később tábornok, báró,kadémiai tag ; folyóiratokban versek, hadidományi cikkek és „Nápolyi Levelek“,kii in „Vándor Szünórái“ (Pest 1839) jelentek meg tőle. — '•) Amit „Sztella“ címlapján ( Pozsony 1794) csakugyan teljesített. — 13) Mint Pálóci Horváth Ádám. “) Jellemző hely, mely mutatja, hogy Kazinczy nem mindig volt szerencsés jósló. Ma már senki sem ismeri Nagy Sámuelt, ki nem volt egyéb mint korához képest csinos fordító (Sanderen kivül, mely azonban mindkét kiadásában, 1794 és 98. már ezt a címet viseli : „Az Istennek jósága és böl-