Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. kötet (Budapest, 1876)
Tizennyolcadik század 1772 óta
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: 321 Es rózsa, öszveséggel Van elvegyítve a szép Szamóca bíborában ! Szép színe drágalátos, Méz íze szájat enyhít, S illatja a velőkre Mint egy nepenthe felirat. Kedves szamóca ! téged Én, én az isteneknek S az istenasszonyoknak Tennélek asztalára. Sőt, csak beszéllni tudnál, És csókot adni, mindjárt Hasonlatos lehetnél A Lilla ajakéhoz. 14. Orgák. Mind. Lantom, danold Lyaeust ! A szíveket feloldó, A gondtörő Lyaeust Méltó danolni néked. Egy. Ő a kegyelmes isten, És ő az, aki nélkül A szép Cythere fázik, Tompán lövöldöz Ámor, A Grátiák álélnak, S egész gyönyörködésben Nem úszhat az halandó. Mind. Lantom, danold Lyaeust ! A szíveket feloldó, A gondtörő Lyaeust Méltó danolni néked. Egy. Ő a kegyelmes isten, És ő az aki mellett A büszke nagyravágyás Rezzenti tarka szárnyát, S a tölt pohárba szállván Megaláztatott örömmel Fúl a szelíd habokba. Költ. Kézikönyve, II.21