Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. kötet (Budapest, 1876)
Tizennyolcadik század 1772 óta
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: Keserves sors ! adjatok bort ! Lakjuk el előre a tort , Ami menne más gyomrába, Jobb, megy a magunk torkába. Akadtam még egy bankóra, Kit szántam szemborítóra : De vakságtól ki már nem fél, Minek annak a szemfedél ? Kincsem, violám, rubintom! Itt az utolsó forintom: Érted adom ezt is, tudám ! Csak szádhoz érhessen a szám. Oh csókollak, oh ölellek ! Míg motszanak, míg lehellek : Tested tegyék holttestemhez, És ezt az írást fejemhez : „Utas, köszönj rám egy pint bort Itt látsz nyugodni egy jámbort, Kedves élete párjával, Csikóbőrös kulacscsával !“ X. Szegény Zsuzsi a táborozáskor. Estve jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. Egy széfi tavaszi éjtszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Épen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában . Mikor bús trombitaszóra Ülni kellett mindjárt lóra. Elindulván a törökre, Jaj! talán elvált örökre!