Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 5. kötet (Budapest, 1876)
Tizenkilencedik század III.
JÓKAI MÓR. 28- nek egyes részletei elbeszélte, leíró, sőt helyenként komikai tehetségét is kifejezetten éreztették már. A következett év közepén, midőn Frankenburg a m. udvari cancelláriánál alkalmazást nyert, Jókai átvette tőle az „Életképek 11 szerkesztését, s azt novelláival s a tárca szerencsés vitelével mind érdekesbbé tudta tenni. E helyt s másutt is közölt novellái összegyűjtve is: 2. Vácson Virágai, két köt. 1848, kedvesen fogadtattak. Jókai egyike volt azon tíz fiatal írónak, kik 1846 a „tizek társulata“ címen egy külön lap alapítására egyesültek, még pedig oly fogadás mellett, hogy esztendeig más folyóiratba nem dolgoznak ; de lapengedélyt nem kapván, az egy Obernyikon kivül, a társak dolgoztak máshová is, különösen az Életképekbe még Frankenburg alatt, s utóbb is. Annál nagyobb hordereje volt a fiatal írók politikai egyesülésének (Ifjú Magyarország), mint akik a szabadelvű reformerek irányában a radicalismust, sociális tekintetben a democratismust, az eszközökre nézve a szélsőséget vallották. Ugyanis, midőn 1848 mártiusban Pozsonyban az alkotmányos válság beállt, leginkább e fiatal írók, s azok élén Petőfi és Jókai, igyekeztek az országgyűlést egy pesti mozgalom szervezése által támogatni, de egyszersmind egy az Ellenzéki Körben indítványozott, az országgyűléshez intézendő, két Petőfi, Pálffy, Degré, Obernyik, Pákh, Bérczy, Tompa, Kerényi, Lisznyai, Jókai (L. Jókai : Az én kortársaim. Kisfaludy-Társaság Évf., Új foly. VII. köt. 2(31. 1.).