Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 5. kötet (Budapest, 1876)

Tizenkilencedik század III.

JÓKAI MÓR. 28- nek egyes részletei elbeszélte, leíró, sőt helyenként komikai tehetségét is kifejezetten éreztették már. A következett év közepén, midőn Frankenburg a m. udvari cancelláriánál alkalmazást nyert, Jókai átvette tőle az „Életképek 11 szerkesztését, s azt novelláival s a tárca szerencsés vitelével mind érdekesbbé tudta tenni. E helyt s másutt is közölt novellái összegyűjtve is: 2. Vácson Virágai, két köt. 1848, kedvesen fogad­tattak. Jókai egyike volt azon tíz fiatal írónak, kik 1846 a „tizek társulata“ címen­­ egy külön lap alapí­tására egyesültek, még pedig oly fogadás mellett, hogy esztendeig más folyóiratba nem dolgoznak ; de lapengedélyt nem kapván, az egy Obernyikon kivül, a társak dolgoztak máshová is, különösen az Életké­pekbe még Frankenburg alatt, s utóbb is. Annál na­gyobb hordereje volt a fiatal írók politikai egyesülésé­nek (Ifjú Magyarország), mint akik a szabadelvű reformerek irányában a radicalismust, sociális tekin­tetben a democratismust, az eszközökre nézve a szél­sőséget vallották. Ugyan­is, midőn 1848 mártiusban Pozsonyban az alkotmányos válság beállt, leginkább e fiatal írók, s azok élén Petőfi és Jókai, igyekeztek az országgyűlést egy pesti mozgalom szervezése által támogatni, de egyszersmind egy az Ellenzéki Körben indítványozott, az országgyűléshez intézendő, két­­ ­ Petőfi, Pálffy, Degré, Obernyik, Pákh, Bérczy, Tompa, Kerényi, Lisznyai, Jókai (L. Jókai : Az én kortár­saim. Kisfalud­y-Társa­ság Évf., Új foly. VII. köt. 2(31. 1.).

Next