Voinovich Géza: Írók és költők Írástudók (Budapest, 1943)
Jókai Mór
JÓKAI MÓR. Jókai alakját felidézni könnyűnek látszik, hiszen mindenki ismeri ; de éppen emiatt nehéz, mert ismerősök arcképén szokás legszigorúbban bírálni minden egyes vonást. Jókai meghitt barátunk; munkái gyermekkorunk óta kísérnek; számos alakja mindnyájunk közös ismerőse; mind hasonlítanak ő hozzá, családi vonás van rajtuk; ő maga is olyan érdekes, akár regényalakjai, élete oly meseszerü, mint akármelyik regénye. Már a ház, melyben született, titokzatos volt, falai nagy emlékekről suttogtak; minden ablaka önmagába, az udvarra nézett, mert a vallásüldözés idején itt tartották titkos istentiszteletüket a protestánsok; mikor később képzelete e korba kívánkozott, csak szülőháza kapuján kellett benyitnia. A komor házból tavasszal kitették a bölcsőt a napfényre; a gyermek nevetett, mert a lombok közt keresztül siklott a napsugár, s aranyfonalán egy tündér szállt le hozzá: a képzelet. Megérintette a gyermek szívét, tudj érezni mindent, amit mások éreznek, ami emberi szívet csak megdobogtat, s mindent szebben