Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

FIGYELŐ . 49- kor csak a tanév végén létező tényleges állapot veendő tekintetbe. Magának az értesítőnek, ha nem is lényeges, azonban semmiesetre sem felesleges része az i­n­­tézeti szabályok lényegesebb pont­jainak közlése. Ezen intézeti szabályok nem vonatkoznak egyedül az ifjúságra, habár az úgy­nevezett fegyelmi és tanulmányi rend legtanulsá­gosabb rész a szakférfiúra nézve. Ezen fejezet alatt igen célszerűen lehet közleni az intézet fentartói s a tanári kar közt fenálló viszonyt s különösen annak azon pontjait, melyek a leg­utóbbi tanév alatt változást szenvedtek. A ben­­lakással kapcsolatos tanintézeteknél ezen szabá­lyok közlése egész az óra­rendig s az étkezés, mosás, viz, fűtés, világítás stb. leírásáig terjedhet. Nem titok azonban, hogy ezen tan- és fegyelmi szabályok soha sem tartatnak meg úgy, mint elő­­irattak s épen ezért azoknak régi s állami nyil­vános felügyelet alatt álló, de benlakással nem biró intézetek értesítőjében a legkisebb detailokig menő részletezése egyáltalában nem szükséges. Sokkal fontosabb ennél azon rész, mely a tanintézetből kilépett növendékek jövő pályájáról szól. A budai állami tanitónő­­képezde értesitője részletesen közlötte minden egyes volt növendékének alkalmaztatási helyét s tanitónővé kineveztetése idejét. Ily szokás a többi intézeteknél, különösen szaktanodáknál, szintén könnyen kivihető lenne s a régibb intézeteknél legalább néhány hírnévre vergődött volt növendék felemlítése magának az intézetnek is díszére szol­gálhatna. Az érettségi vizs­gát letett ifjak válasz­tott pályája különösen jelenleg, a humanizmus és realismus élénk küzdelmével nagyon is tanul­ságos s az oly amphibium nevű (kir. kath.) tanintézetek szellemét s irányát elméleti fejtege­téseknél is jobban megmagyarázza. Az év közben kimaradt növendékek kimaradásának okát ily módon szintén igazolni lehetne. Nem szükséges említenünk, hogy mindezen felsorolt rovatokon kivül az értesítőnek más dol­gokat is kell tartalmaznia. Minden tanoda életé­ben fordulnak elő rendkívüli körülmények, melyek talán a legérdekesebbek. Az értesítőnek számot kell adni ezen tüneményekről, elmondani az ün­nepélyek, mulatságok, halálozások stb. részleteit, feljegyezni a sajtó s néhány tekintélyesebb egyén lényeges nyilatkozatát még azon esetben is, ha az az intézetre kedvezőtlennek látszanék. Külö­nösen ki kell emelni az intézet beléletében óhaj­tandó reformokat s e tekintetben a józan elöljá­róság bizonynyal nem fog tiltakozni még az oly eljárás ellen sem, mint volt pl. a székely­keresz­túri képezde értesítője, melyben az igazgató egyéni meggyőződése szerint egyenesen az igazgató tanács eltörlését indítványozta. Ily magán­vélemények, különösen, ha a nemzetiségi, politikai, avagy csak tisztán geographiai érdekek magának a rajzolt intézetnek megsemmisítését, vagy más helyre át­tételét követelik, igen tanulságosak lehetnek. Legtermészetesebben a jövő tanévre vo­natkozó értesítések zárják be az értesítő szövegét Ezen értesítésekben a felvétel feltételei, határideje, tandíjak mennyisége s az ösztöndíjakért teendő lépések közlése kétségkívül a fő dolog; könnyen lehet azonban pár szóval ide függesz­teni a szülők részére egy pár tájékoztató utasí­tást a közlekedésre, első megérkezésre s elszál­lásolásra vonatkozólag. A növendékek tisztességes ellátásának minimuma a helyi viszonyok szerint s egy megközelítőleg átlagos szám a növendék költségeire nézve a tanév alatt a szülőknek nagy szolgálatot tehetne. Ennyit röviden az értesítőkről. A tan­ter­vek, tan­anyag s még inkább a tanügyi organizmus s a közoktatási politika fokozatos átalakulása az értesítőkön is változásokat fog tenni, azonban a kijelölt rovatok legnagyobb része állandóan meg fog maradni s az értesítő szerkesztését egy kis tapintat mellett ezen rovatok után bárki könny­en elvégezheti. Az egyedüli baj mi­ndenkor abban fog állani, hogy sok tanférfit nem tud eléggé röviden s mégis eléggé kimerítően írni. Nem a gyakorlat s irmodor hiánya ez, hanem az ítélet gyengeségéé, a mennyiben a lényegest a lényegtelentől elkü­löníteni nem eléggé képes s ezen értelmi bajon szabályok s utasítások által segíteni absolut le­hetetlen. GYÖRGY A. BACSÁNYI EMLÉKEZÉSEI a „kassai magyar társaságb­ól. I. A magyar tudományos akadémia birtokába nemrég Lincből került Bacsányi-féle kéziratok igen sok becses adatot tartalmaz­nak különösen e régi írónk jellemére vonatkozó­lag. Ki elegendő idővel rendelkezik e nagy hal­maz s főleg német és francia részleteiben igen nehéz olvasásu­k) anyag feldolgozására. Bacsányi­­nak, irodalmunk e sok tekintetben nevezetes alakjának, igen hű jellemét domboríthatná ki. Az erre vonatkozó adatokon kivül vannak e csoma­gokban egyebek is, melyek tulajdonképeni iro­ *) Ezek másokéi. A Bacsányi saját kéziratai nem ilye­nek. Szépen alakítottak, szabályosan folyók s könnyen olvashatók, úgy hogy ki korukat nem ismeri, napjaink írásainak tartaná.

Next