Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-20 / 38. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési díj : Egész évre. . .. . . 8 frt. Fél évre .... Évnegyedre . .. . . 2 . — FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZAKA TAMÁS. SZERKESZTŐSÉG : Bástya utca 18.zám. I. emelet. Kiadóhivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci utca 18. szám. IV. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1874. SZEPTEMBER 20. 38. SZÁM. TARTALOM: A Petőfi-kiadás. — A vizsolyi nyomda. Károly Gy. Hugó. — Az angol regényirodalom. — Hazai irodalom. — Uj szépirodalmi vállalat. — Külföldi irodalom. — Lapszemle. — Nemzeti színház. — Rövid szemle. A PETŐFI-KIADÁS. A napilapok utján olvasóink bizonynyal már tudomással bírnak arról, hogy Petőfi Sándor költeményeinek illustrált kiadása az „Athenaeum“ nyomdájából megjelent s a könyvpiacra adatott. Őszintén csatlakozunk azok nézetéhez, kik e nagy nemzeti mű megjelenését irodalomtörténelmi eseménynek tekintik s az „Athenaeum“ társulat irányában elismerést nyilatkoztatnak. A lánglelkli költő emlékének első méltó megörökítése nem egyedüli oka örömünknek. Jól esik tudnunk, hogy e nagy mű által a magyar nyomdászat s képzőművészet kielégitő sikert szerzett magának s van legalább egy költő, kinek müvei a nemzet kegyeletének megfelelőleg vannak kiadva. Petőfi műveinek ezen diszkiadása mintegy biztos talaj, mely egykor több más okokkal együtt irodalmunk felvirágzására fog szolgálni. Azonban ezen öröm és őszinte elismerés egyátalában nem fojthatja vissza megrovó megjegyzéseinket, nem semmisítheti meg azon panaszokat, melyek ezen diszmó áttekintése után bennünk önkénytelenül felmerültek. Nagy volt a lépés, melyet e diszkiadás jelez irodalmunk történetében, azonban e lépés — talán a budai krónikát kivéve — első volt s mint ilyen magán hordja a kezdetlegesség jellegét. Legelső baj volt, hogy e vállalat sajtó alá rendezését az „Athenaeum“ oly ügyetlen emberre bizta, mint Greguss Ágoston. Lapunk olvasói eléggé ismerik már ezen férfiú baklövéseit. Az „Athenaeum“ igyekezett ugyan ezen hibákat helyrehozni, azonban ez csak részben sikerült. Greguss előszavát igen helyesen kihagyták ugyan, de helyébe csak egy üzér jelentése jött, a Greguss kritikája által kitörlött helyek egynémelyikét beigtatták ugyan, de az „Athenaeum“ sem volt eléggé következetes s nagy költőnk művei közül négyet egészen mellőzött s más négyet csonkítva adott át az utókornak. A négy kihagyott költemény „A királyok ellen“ „Ausztria“ „Itt a nyilam“ és „Akaszszátok fel“ tisztán politikai, s költői belbecsök olyan, hogy kihagyatások egyátalában nincs indokolva. Ezek kétségtelenül nagy hibák. Azonban van még ennél nagyobb hiány is, mit részben Gregussnak, részben talán a kiadó társulat túlságos takarékosságának lehet tulajdonítanunk, s ez abban áll, hogy egy oldalon két s olykor három hasáb van felvéve s izléssértőleg van két sor egymás után írva, p. amaz ismeretes költeményben : Ezrivel terem a fán A megy stb. A kiállítás átlag véve csinos, a papir, nyomatás s kötés dicséretére válik az illetőknek, azonban a fő, a rajzok két harmada teljesen tévesztett. Morelli sikerült fametszetei dacára a 65 kép közül alig van 10—15, melyet a nagy költőhöz méltónak tarthatunk. Legszerencsétlenebbek e tekintetben Székely Bertalan s Lotz Károly művei. Székely Bertalan „Tündér álom“ és „Salgó“-hoz rajzolt képei úgy a felfogásban mint technikában valóságos monstrumoknak tekinthetők. A különben geniális Lotz Károly egyes allegóriákban eszmeszegénységet árul el, s még maga Jankó is gyakran primitív motívumokat, ujjával intés stb. használ fel. A tájképek közt van egy pár igen szép, különösen Gregusstól és Keletitől; legsikerültebbek azonban Jankó