A földgömb 4. (1933)
1933 / 2. szám - Mihalik László dr.: A Körös vízrendszerének múltszázadi szabályozása
42 A FÖLDGÖMB és huszonnyolc napig tartott amíg elvonult az ár. A 44 napon át tartó pusztító árvízben víz alá került Gyula, Gyulavári, Békéscsaba, Kétegyháza és Doboz határa, belsőségének jókora része. A Kettős-Körös mentén az emelkedés húsz napig, a kulmináció és az apadás harminc-harminc napig tartott. Békés, Köröstarcsa és Mezőberény községek határa és belsőségeik háromnegyed része került víz alá. A Sebes-Körös Vésztőt, Körösladányt és Szeghalmot borította el. A Berettyó árvize száz napig tartott s egyesülve a szomszédos folyók vizével elöntötte a Sárrétet környező Füzesgyarmat, Dévaványa, Nagyrábé, Karcag, Kisújszállás, Bajom, Túrkeve, Mezőtúr községeket és még sok más községet. A Hármas-Körös áradása huszonegy napig, kulminációja és apadása három-három napig tartott s elöntötte Gyoma, Endrőd, Szarvas, Békésszentandrás, Öcsöd, Szentes stb. határait. Az 1830. évben a Körösrendszer folyóinak víztömege nem volt talán akkora, mint 1816-ban, de ugyanolyan pusztító volt ez az árvíz is, mert a Tisza erős áradása megakasztotta a lefolyását, sőt visszafelé hömpölygött az ár. Az 1855. évi árvíz is elborította a Körösvidék legnagyobb részét, de nem okozott akkora pusztítást, mint az előbbiek, mert az időközben emelt kezdetleges gátak megakadályozták szabad terjeszkedését. Gyulán azonban így is hatszáz házat döntött romba. Az 1855 után következő árvizek már nem terülhettek annyira szét, mert az árvízmentesítő intézmények által időközben emelt töltések ezt részben megakadályozták. Az árterületek részleges elöntése is ettől fogva már csak a védgátak áttörése után következett be. Legnevezetesebbek az 1874., 1876., 1879., 1881. és 1888. évi árvizek. Ezek azonban már nem az egész vidéket, csak kisebb területeket árasztottak el s az áradások tartama is lényegesen rövidebb volt. Az árvizek felbecsülhetetlen károkat okoztak a mezőgazdaságban, temérdek állat és ember odaveszett. Az árvíz okozta gazdasági bajokon kívül szinte elviselhetetlenné tette az ember életét a rengeteg rovar. Markovicz Mátyás a XVIII. században szemléltető képet fest erről a csapásról: „Nyáron át a legyek és bögölyök oly roppant rajokban és seregekben tanyáznak itt, hogy a bögölyök az egyedüljáró szarvasmarhát megölik s azért a bögölyök vérszomjas serege miatt nem is biztos itt junius, julius és augusztus hónapokban nappal kocsin, vagy lóháton egyik helyről a másikra utazni, kivált tiszta, csendes időben, mert a lovak és egyéb barmok a csípések kiállhatatlansága miatt vagy elragadnak vagy a földre hengerednek s mindkettő az utazók életét veszélyezteti. Azért jobb itt ilyen időben egész éjszaka, vagy kora reggel, vagy későn este utazni. Ha erős szél, vagy eső leveri a bögölyöket, akkor ezt a körülményt fel lehet használni utazásra. Ha végre valami nagy szükség kényszeríti az embereket nappali utazásra, be kell varrni a lovakat ponyvába és pokrócba, vagy pedig az ostor hegyére jó szőrös bivalyfarkat kell kötni s azzal a kocsis roppant fáradtsággal részint megöli, részint elűzi a bögölyöket.” „A méhek gyanánt rajokat képező szúnyogok pedig mindjárt napnyugtakor roppant zúgást csapnak és nyári időben annyira ártalmasak mind az embereknek, mind az állatoknak, hogyha szobádat már minden földmívestől készített szúnyoghálóval be nem feded, azon éjszaka semmiesetre sem alhatsz el. Nincs olyan hely, nincs olyan kamra, nincs olyan szeglet, ahol nyári időben szúnyog ne volna s azért némelyek.