A földgömb 12. (1941)

4. szám - Gáspár Gyula: Marosvásárhely

mely főtér és piac egymagában. Itt tartják a híres vásárhelyi vásárokat, ahová messzi­ről, a Székelyföld belsejéből ellátogat a nép. Legjelentősebb természetesen az őszi vásár, amikor a gazdálkodó a termények árából beszerzi egész télire való szükségletét. Ha megáll az ember a szépen rendezett Főtér állomás felőli oldalán, úgy érzi, eleven, lüktető világvárosba jutott volna. Pedig lakosai számát tekintve, Marosvásárhely nem tartozik a nagyvárosok közé. Az alföldön könnyen elcsúszna falu­sorba is. Népességének pontos számát csak a nemrég lezajlott népszámlálás eredményének közzététele után tudhatjuk meg, de körülbelül 30.000 körül állhat lélekszám tekintetében. A Marosvásárhelyre először érkező idegent a városháza és a kultúrpalota különleges megkapó építészeti szépségei ragadják meg. Vásárhely kultúrpalotájában van Magyarország második leg­nagyobb orgonája. A kultúrpalota festményei között sok a kiváló alkotás. Ez cseppet sem csodálatos, ha tudjuk, hogy Marosvásárhely Kolozsvár után a legjelentősebb kultúrközpontja az erdélyi végeknek. A város középpontjából, a Széchenyi-térből több széles szépen fásított, rendezett utca ágazik ki. Egy részük a magasabb városi lépcsőre kapaszkodik, a másik pedig a Maros völgyében fut. A Széchenyi-téren több híres köz- és magánépület áll, így itt van a délkeleti szögletben az 1728—1750 között épült római katolikus temploma, a plébánia­­templom átellenében a ««Lábas-ház», amely egyidőben a katolikus gimnáziumnak adott otthont és itt emelkedik a Bánffy-palota is. A téren ma már nyoma sincs a híres Bodor­féle zenélő kútnak, de emléke élénken kísért lépten-nyomon. A Főtér közepén csendben, komoran árválkodik a keleti stílusban épült román templom, azt az új honfoglalók az örök dicsőség győzedelmes bizonyságaként emelték. A románok másik alkotása, a Petőfi-szobor helyére emelt őr­ködő bronz katona már eltűnt. Ez a szobor olyan riadtan nézett meredt szemeivel a Kossuth­ utca irányába, mint­ha már előre érezte volna a bekövetkezendő eseményeket. Külön érdekessége volt ennek a szobornak, hogy valaki a leleplezési ünnepség előtt az éj­szaka sötétjében táblát akasz­tott a bronz román katona nyakába : «Ha futtok, itt ne hagyjatok» felírással. És a jós­lat valóban teljesült. A kivo­nuló románok elvitték a szob­rot. Petőfi és Kossuth szobra te­hát új­ra a régi helyére kerülhet. A város nyugati szélén régi kápolna áll. Történelmi­leg nevezetes hely ez. Itt iktatták be Erdély utolsó feje­delmét, II. Rákóczi Ferencet. A Postarét pedig a Váradi-féle összeesküvés magyar vérta­núinak emlékét őrzi. Marosvásárhely a régi céhmesterek városa, hű ma­radt múltjához. Fejlődő gyár­ipara az ifj idők szellemében, de a régi ösvényeken halad. Marosvásárhely így forrott össze múltjában és jövőjében Az elárvult román templom, a régi Székelyvasarhellyel.

Next