Föld és Ég, 1971 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1971-01-01 / 1. szám

A jégkorszak ajándékai ők valamennyien. Jelen­leg az Alpokban mindössze 3500 km* területet borít hó és jég. Az eljegesedés 600 ezer év alatt a Soproni-hegységtől a Genovai-öbölig 1100 km hosszúságban borította összefüggő jégpáncél az Alpokat. A 175 000 km* kiterjedésű vastag jég­takaróból hosszú jégfolyamok (gleccserek) eresz­kedtek le egészen a hegység lába elé. Irtózatos tömegükkel itt az Alpok déli peremén, a hegység meredek elvégződé­seinél végezték a legeredmé­nyesebb túlmélyítést. Munkájukat megkönnyí­tette, hogy a Déli Mészkőalpok lazább, puhább anyaga kevéssé tudott ellenállni a jég pusztításá­nak. így történhetett, hogy a jégkorszak lezáró­dásával, mintegy 20 ezer évvel ezelőtt, amikor a jég visszahúzódott a nagyobb magasságokba, a jégvájta medreket kitöltő tavak fenékmélységét a mérőszalagok a Garda-tónál 346, a Comoi­­tónál 414 és a Maggiore-tónál 372 méterben állapították meg. Utazásunkat kezdjük a Garda-tónál. Ha szép felvételeket akarunk készíteni, üljünk fel hajóra Rivában. Az 52 km hosszú hajóút a déli kikötőig, Desenzanoig felejthetetlen élvezetet jelent. Természetesen a tavat kísérő keleti (1931- ben nyitották meg) és a nyugati (1933-ban adták át a forgalomnak) autóút is nagy látványossá­gokat tartogat. A tó egymástól eltérő jellegű két szakaszra tago­zódik. Az északi része keskeny és hosszúkás, mindössze 3—4 km széles. Mindkét partját a mészkő és dolomit hegyek meredek, néhol tel­jesen függőleges falai kísérik. Igazi fjordos táj, amely megfélemlít, elrettent. De a komor szirtek alatt a keskeny partszegélyen sudár ciprusok tűje és pálmák ernyője hajladozik. A hegyoldalak meredélyeihez fecskefészekként tapadnak az apró házak narancs- és citromteraszokkal, szőlő- és rózsalugasokkal. A legszebb kilátást a Monte Castello 779 m magas csúcsa nyújtja, ahová Tignale kikötőjéből emelkedik fel az ezer kanyaros szerpentinút. A legromantikusabb légkör szemben a túlsó parton a tóba nyúló sziklaháton magasodó Malcésine középkori tornyait és csipkés bástyáit lengi kö­rül. A legnépesebb üdülőhely a tó északi csücs­kében Ríva. Árkádos öreg házai, modern üdülői és virágos kertjei számára a Sarca-folyó előnyo­muló torkolata (deltája) töltögette fel a tó fel­nyúló öblözetét. Délen a Garda-tó kiszabadul a hegyek szorító öleléséből s a Lombard-síkság peremén 18 km széles körmedencét alakit ki. Az enyhén hullá­mos jégkori törmelékhalmok összefüggő gyü­mölcsös-, zöldséges- és virágoskertek. A part homokos fövenyén a campingezők nemzetközi sokadalma élvezi a vízi élel örömeit. A nagy múltú települések és a friss üdülőtelepek Salotól a tónak nevet adó Gardáig sűrűn követik egymást. Desenzano a Milánó—Velence vasútvonal állo­mása. Peschiera a tó vízét levezető Mincia part­jára felépített fejlődő ipartelep. A turisták para­dicsomának Sirmionet tartja a nemzetközi köz­vélemény. A tóba benyúló 3 km hosszú keskeny földnyelv végét szállta meg. Szépségét megéne­kelte már Catullus és Carducci. Az antik Róma gazdagjai a római termák mintájára hatalmas fürdőpalotát építettek (230 m hosszú, 105 m széles) a félsziget északi fokán. A középkor viha­ros századaiban a közeli Verona urainak, a Scaligerek hatalmát hirdette Sirmione soktornyú, vöröstéglás várkastélya. Hasztalan építették azon­ban tele a Garda-tó partvidékét rablóváraikkal. Adria királynője, a lombard síkságon is terjesz­kedő Velence nem tűrte sokáig az Alpokon keresztül haladó kocsikaravánok megvámolását, sőt gyakori kirablását. Következésképpen a tó környékére 1405-től kezdődően 400 éven át a velencei szárnyas oroszlán nyújtotta ki mancsait. Szorgalmas iparosai kovácsolták a velencei hajók láncait és félelmes ágyúit, amelyeket még a török porta is szívesen vásárolt meg (Nándorfehérvárt 1456-ban is velencei ágyúkkal lőtte a török). Viszonzásul Velence az Adige völgyéből a hegye­ken bravúros ügyességgel átvontatott gályáival nyújtott védelmet a külellenség ellen. A napó­leoni háborúkat és az osztrákokkal megvívott szabadságharcokat munkaszerető népe mihamar kiheverte. A századfordulón fellendült európai idegenforgalom újabb gazdasági fellendülést eredményezett. Napjainkban különösen az ango­lok karolták fel Sirmionet, mivel Mary angol királyné és Bernard Shaw angol író divatossá tette az angol felső tízezrek előtt a sirmionei üdülést. Szembeszállók azzal a véleménnyel, hogy a há­rom északolaszországi tó közül elég egyet fel­keresni, a többi ugyanazokat a tájképi szépsége­ket nyújtja. Akkor miben rejlik a Comoi-tó varázsa? A Borromeói-kastély és park az Isola Bellán Cortina a Monte Cristallo libánál

Next