Föld és Ég, 1976 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1976-02-01 / 1. szám
en tévesek azonban azok a megfogalmazások, amelyeket gyakran hallunk vagy olvasunk, s amelyek szerint a mélyben valamiféle „olajtenger’ található. A kőolaj és földgáz mindig csak a kőzetek parányi likacsait, kisebb-nagyobb repedéseit tölti ki és soha nem található valamiféle összefüggő olajtóként a földrétegek alatt. Legnagyobb tömegben az ősi tengerek homok- és agyagrétegeiben halmozódott fel a kőolaj, azonban az agyagrétegek kis szemcseméretük miatt erősen kötik az olajat, így az olajtermelés mindig csak az agyagrétegek közötti homoklencsékből, homokrétegekből, valósítható meg. Mészkő ugyan kisebb mennyiségben csapódott ki az ősi tengerek vizéből, azonban a mészkő repedései olyan összefüggő járatrendszert alkothatnak, amelyben az olaj sokkal gyorsabban áramlik, mint a homokkő parányi likacsai között. Ezért a szemcsés vagy repedezett mészkő biztosítja a legnagyobb olajhozamot és éppen ez magyarázza, hogy a Közel-Kelet olajkútjai miért produkálnak százszor vagy ezerszer annyi olajat is egy nap alatt, mint például a homokkővidékek fúrásai. A közel-keleti kőolajtároló kőzetek legjelentősebbjei ugyanis szemcsés, repedezett mészkőféleségek. A kőolaj kitermelhetősége és mennyisége között tehát nincs szoros összefüggés. A földkéreg üledékes kőzeteinek tömegét mintegy másfél trillió tonnára becsülhetjük. A bennük található szénhidrogén - mennyiség mintegy ezredrésze. A Föld mai kiaknázhatónak vélt olajkészlete azonban csak milliárd nagyságrendű, mert legalább tízezerszer annyi szénhidrogén van szétszórt állapotban az üledékes kőzetekben, mint amennyi jól kitermelhető szemcsés kőzetekben koncentrálódott. A koncentrálódás mértékét mutatja, hogy Kuwaitban például 10 ezer négyzetkilométernyi területen kétszer annyi olaj halmozódott fel, mint az USA egész területén. Az olajtartalmú agyagos kőzetek közé tartoznak az olajpalák, amelyekből nem kutakkal, hanem közönséges bányászással lehet olajat nyerni. Ilyenek találhatók például Skóciában és az Észt-SZSZK-ban. Ez a bányászat azonban költséges. Tanulságos megvizsgálni, hogy geológiai korok szerint hogyan oszlanak meg a kőolajtároló kőzetek. A 30-as évekig a Föld kitermelt olajának több mint a fele a Föld újkorából származó, 60 millió évnél fiatalabb üledékes kőzetekből került a felszínre. Az utóbbi évtizedekben a földtörténeti középkor 100 — 200 millió éves üledékes kőzetei kerültek az élre. Ezekből termelik ma már a kőolaj több mint felét. Elsősorban Kuvait, Szaúd-Arábia, Irán, Irak és Amerika jura és kréta időszaki tároló kőzetei jelentősek. Kisebb mennyiségben ugyan, de még a félmilliárd évnél idősebb ősi kristályos palák is tárolhatnak szénhidrogéneket. Ugyanakkor a nagy folyók deltavidékén ma is megfigyelhető a rothadó iszap képződése, és az itteni olajcseppek kora a radioaktív meghatározások alapján csupán néhány ezer év, ami geológiai viszonylatban rendkívül rövid időtartam. Bár a kőolajat egyes természetes olajforrások révén már évezredek óta ismerte az emberiség, felhasználásának ugrásszerű fejlődése csak századunkban következett be. Századunk első évtizede óta a kőolajtermelés több mint százszorosára nőtt. 1910-ben 21 millió tonna olajat termeltek a világon, 1973-ban 2 milliárd 847 millió tonnát. Ez az ugrásszerű növekedés először 1974-ben, az energiaválság évében torpant meg. 1974-ben a termelés növekedése a háromtized százalékot sem érte el. A nagy kőolajtermelő államok közül jelentősen csökkent például Kuwait és Venezuela termelése. A politikai okok mellett a termelés növekedésének megtorpanásában tükröződik ma már az a felismerés is, hogy a Föld kőolaj- és földgázkészletei végesek és az újabb kutatásoktól nem lehet olyan csodákat várni, amelyek a jelenleg ismert készleteket megsokszorozhatják. A korábbi évtizedekben viszont a kutatási módszerek gyors fejlődése, a természeti folyamatok tanulmányozása miatt a Föld ismert és kitermelhető kőolajkészlete min- Anyakőzet — fürdlőkőzet A gáz, az olaj és a víz elhelyezkedése 3