Föld és Ég, 1984 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
különösen az idegen nyelvek tanulására ösztönözte. A fogékony lelkületű ifjú Temesváron és Budapesten, a piarista gimnáziumba járt, majd jogot hallgatott a budapesti és a bécsi egyetemeken. Gimnazista korában járt először az Alpokban. A hófedte, magas hegyek varázserejű bűvöletébe kerülve lett hegymászó. 20 esztendős korában mászta meg a Mont Blancot, majd a legnehezebben elérhető alpesi csúcsokat. Számos nehéz falat elsőként győzött le. Mint alpinista kezdett el érdeklődni a magashegységek felszínformái és jégárai iránt. Bár eredetileg jogásznak készült, egyetemistaként gyakran látogatta a földtudományi tárgyú stúdiumokat. Rendszeres vendég volt Hunfalvy János, a budapesti egyetem első földrajzprofesszora és Szabó József, a geológia professzorának előadásain. Az itt szerzett elméleti ismereteket később sokoldalúan kamatoztatta kutatásaiban. 1872-ben ő is ott állt az akkor születő Magyar Földrajzi Társaság bölcsőjénél. Az Alpokban, a Pireneusokban, Norvégiában és a Spitzbergákon gazdag hegymászó-tapasztalatok birtokába jutott. Andreas Maurer svájci hegyivezető társaságában 1879-ben az indiai Szikkimbe utazott. Dardzsilingben járva lerótta kegyeletét Körösi Csoma Sándor síremlékénél. A trópusok félelmetes betegsége, a malária azonban őt sem kímélte. Erős szervezete legyőzte a gyilkos lázt, de a Himalájából csakhamar visszafordulásra kényszerült. Életében döntő mérföldkövet jelentett az 1884-es esztendő. Ekkor vette feleségül egy jómódú odesszai bankár leányát, Steinberg Simonovits Paulinát, s ez év nyarán szervezte első expedícióját a Kaukázusba. Kísérői Alexander Burgener és Peter Ruppen wallisi hegyivezetők voltak. A hivatalos orosz hatóságok támogatását Dondukov-Korszakov kaukázusi főkormányzó ajánlólevele biztosította. Az expedíció tolmácsa a helyi nyelveket jól beszélő Dolbisev gimnáziumi tanár volt, akit Jurkovszkij tábornok, Vlagyikavkáz kormányzója rendelt Déchy Mór mellé. A jól felszerelt kis karaván a Bakszán-völgyön keresztül közelítette meg az Elbruszt. Déchy bátorságára jellemző, hogy részletes, megbízható térképek, magassági adatok ismerete nélkül már az első alkalommal vállalkozott a hegycsúcs megmászására. A Kaukázus első pontos, 1:400 000 méterarányú topográfiai térképét később ő készítette el. Ebben az időben még fényképek sem voltak a Kaukázusról, így sok bizonytalansági tényezővel kellett számolnia az utazónak. A Csatin-Tau és a Sheldi-Tau láncolata Déchy 1884. augusztus 23-án este jutott fel az Elbrusz főcsúcsára a két hegyivezető és Moller Tribolasz, helybeli vadász társaságában. Könyvében így ír ezekről a pillanatokról: „Ezeken a magaslatokon, ezekben a jeges régiókban csak egyetlen egyszer jártak emberek. Azóta évek múltak el s mikor a Kaukázus felé vettem utamat, ennek a csúcsnak meghódítása volt a legforróbb vágyam. Most íme, elértem célomat. Péter kibontotta a magunkkal hozott kis háromszínű lobogót, s rúdra erősítve, amelyet hosszú ágból metszett, s fáradhatatlanul cipelt fel magával, kitűztem az Elbrusz-csúcs havába. Hazám színeit ott lobogtatta a szél a Kaukázus legmásabb ormán.” A visszatérés sem volt veszélytelen. „Egy nagy lejtőről, Déchy Mór