A Földgömb, 2004 (22. évfolyam, 1-8. szám)
2004-09-01 / 5. szám
ka az ütköző államok jelenségével ír le. Ennek lényege, hogy az állam határai mentén, a másik nagyhatalommal szemben önálló államot (vagy államokat) alakítanak ki; ezek fő feladata a két nagyhatalom távol tartása egymástól, valamint, hogy egyrészt felvonulási térségül, másrészt pedig az előretolt védelem körzeteként szolgáljanak. Hunyadi józan katonai gondolkodásával - hiszen ő a XX. századi geopolitikát még nem ismerhette - helyesen mérte fel, hogy a töröknek a déli határtól való távoltartásának egyetlen módja van, ha területeket hódít el tőle, vagy ha a Magyarországtól délre elterülő, még viszonylag független államokat - ütközőállamokként - magyar oldalra állítja. Mindkét megoldáshoz támadni kellett, és emellett szólt az az egyszerű katonai megfontolás is, hogy az ellenfelet a területén reá mért megelőző csapással hosszú időre el lehet téríteni támadó szándékától. Hunyadi híres hadjáratai ezért zajlottak az országhatároktól délre, messze a török területeken. Hunyadi helyi győzelmei után 1443-1444 fordulóján indult első jelentős vállalkozására, amely a „hosszú hadjárat” néven ismert történelmünkben. Az egyre dinamikusabban terjeszkedő török hódítók elleni támadó hadjáratáról volt szó, amely nevében a néhány hónap alatt megtett nagy földrajzi távolságra is utal. A keresztény hadak vállalkozása távlati célját, Drinápoly (a Török Birodalom akkori fővárosa) elfoglalását ugyan nem érte el, de mégis sikeres volt. Hunyadi csapatai e hadjárat folyamán mélyen benyomultak a török területekre. Szófiából elűzték a török helyőrséget, és felkészültek a Balkán-hegységen való átkelésre, amikor a hegyvidék másik felére fő erőivel megérkezett a török szultán. Ezekben a kietlen, téli hegyvidéki viszonyok között folytatott harcokban mutatkozott meg igazán Hunyadi katonai tehetsége. Az üldözésére, bekerítésére küldött török erőket sikerült többször is tőrbe csalnia, vereségeket mérnie rájuk, és részben felőrölni azokat. A hoszszú hadjáratban Hunyadi a már említett dunai veszélyes — valamint a nagyjából Nándorfehérvártól Szabács vonaláig húzódó - határ túloldalán viszonylag nagy területeket szabadított fel a török uralom alól, ezzel megerősítette a török ellen harcoló albán vezért, Szkander béget, Boszniát a magyar korona szövetségesévé tette, és a Török Birodalom, valamint Magyarország között ingadozó Szerbiában is jelentős befolyást szerzett. A hosszú hadjárat sikerei nyomán került sor az 1444. évi várnai hadjáratra; a stratégiai cél a Balkán egy részének felszabadítása volt. A hadjárat sikere attól függött, hogy az európai szövetséges Hunyadi János (született 1407 KÖRÜL, MEGHALT 1456. AUGUSZTUS 11-ÉN) HADVEZÉR, MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA, SZÖRÉNYI BÁN, ERDÉLYI VAJDA, TEMESI ISPÁN. A MAGYAR HADTÖRTÉNELEM LEGSIKERESEBB HADVEZÉRE. ZSIGMOND KIRÁLY UDVARÁBAN TŰNT FEL, ÉS OTT, VALAMINT KÜLFÖLDÖN SZERZETT TAPASZTALATAIT EREDMÉNYESEN ALKALMAZTA A TÖRÖKÖK ELLENI HARCBAN. TÁMADÓ SZELLEMBEN VÍVOTT HADJÁRATAIVAL, VALAMINT A NÁNDORFEHÉRVÁRNÁL ARATOTT DIADALÁVAL HOSSZÚ IDŐRE MEGÁLLÍTOTTA A TÖRÖK HÓDÍTÓKAT ÉS BIZTOSÍTOTTA MAGYARORSZÁG HATÁRAIT. LEGNAGYOBB KATONAI GYŐZELMÉT 1456-BAN NÁNDORFEHÉRVÁRNÁL ARATTA, ENNEK TISZTELETÉRE RENDELTE EL A PÁPA, HOGY ATTÓL FOGVA MINDEN DÉLBEN, MINDEN TEMPLOMBAN SZÓLALJANAK MEG A HARANGOK. A FÖLDGÖMB, 2004/5