A Földgömb, 2004 (22. évfolyam, 1-8. szám)

2004-09-01 / 5. szám

ka az ütköző államok jelenségével ír le. Ennek lé­nyege, hogy az állam határai mentén, a másik nagyhatalommal szemben önálló államot (vagy államokat) alakítanak ki; ezek fő feladata a két nagyhatalom távol tartása egymástól, valamint, hogy egyrészt felvonulási térségül, másrészt pe­dig az előretolt védelem körzeteként szolgáljanak. Hunyadi józan katonai gondolkodásával - hiszen ő a XX. századi geopolitikát még nem ismerhette - helyesen mérte fel, hogy a töröknek a déli határ­tól való távoltartásának egyetlen módja van, ha te­rületeket hódít el tőle, vagy ha a Magyarországtól délre elterülő, még viszonylag független államo­kat - ütközőállamokként - magyar oldalra állítja. Mindkét megoldáshoz támadni kellett, és emellett szólt az az egyszerű katonai megfontolás is, hogy az ellenfelet a területén reá mért megelőző csapás­sal hosszú időre el lehet téríteni támadó szándéká­tól. Hunyadi híres hadjáratai ezért zajlottak az or­szághatároktól délre, messze a török területeken. Hunyadi helyi győzelmei után 1443-1444 for­dulóján indult első jelentős vállalkozására, amely a „hosszú hadjárat” néven ismert történelmünk­ben. Az egyre dinamikusabban terjeszkedő török hódítók elleni támadó hadjáratáról volt szó, amely nevében a néhány hónap alatt megtett nagy föld­rajzi távolságra is utal. A keresztény hadak vállal­kozása távlati célját, Drinápoly (a Török Biroda­lom akkori fővárosa) elfoglalását ugyan nem érte el, de mégis sikeres volt. Hunyadi csapatai e had­járat folyamán mélyen benyomultak a török terü­letekre. Szófiából elűzték a török helyőrséget, és felkészültek a Balkán-hegységen való átkelésre, amikor a hegyvidék másik felére fő erőivel meg­érkezett a török szultán. Ezekben a kietlen, téli hegyvidéki viszonyok között folytatott harcokban mutatkozott meg igazán Hunyadi katonai tehetsé­ge. Az üldözésére, bekerítésére küldött török erő­ket sikerült többször is tőrbe csalnia, vereségeket mérnie rájuk, és részben felőrölni azokat. A hosz­­szú hadjáratban Hunyadi a már említett dunai ve­szélyes — valamint a nagyjából Nándorfehérvártól Szabács vonaláig húzódó - határ túloldalán vi­szonylag nagy területeket szabadított fel a török uralom alól, ezzel megerősítette a török ellen har­coló albán vezért, Szkander béget, Boszniát a ma­gyar korona szövetségesévé tette, és a Török Bi­rodalom, valamint Magyarország között ingadozó Szerbiában is jelentős befolyást szerzett. A hosszú hadjárat sikerei nyomán került sor az 1444. évi várnai hadjáratra; a stratégiai cél a Bal­kán egy részének felszabadítása volt. A hadjárat sikere attól függött, hogy az európai szövetséges H­unyadi János (született 1407 KÖRÜL, MEGHALT 1456. AUGUSZTUS 11-ÉN) HADVE­ZÉR, MAGYARORSZÁG KORMÁNY­ZÓJA, SZÖRÉNYI BÁN, ERDÉLYI VAJ­DA, TEMESI ISPÁN. A MAGYAR HAD­TÖRTÉNELEM LEGSIKERESEBB HAD­VEZÉRE. ZSIGMOND KIRÁLY UDVA­RÁBAN TŰNT FEL, ÉS OTT, VALAMINT KÜLFÖLDÖN SZERZETT TAPASZTA­LATAIT EREDMÉNYESEN ALKALMAZ­TA A TÖRÖKÖK ELLENI HARCBAN. TÁMADÓ SZELLEMBEN VÍVOTT HAD­JÁRATAIVAL, VALAMINT A NÁNDOR­FEHÉRVÁRNÁL ARATOTT DIADALÁ­VAL HOSSZÚ IDŐRE MEGÁLLÍTOTTA A TÖRÖK HÓDÍTÓKAT ÉS BIZTOSÍ­TOTTA MAGYARORSZÁG HATÁRAIT. LEGNAGYOBB KATONAI GYŐZELMÉT 1456-BAN NÁNDORFEHÉRVÁRNÁL ARATTA, ENNEK TISZTELETÉRE REN­DELTE EL A PÁPA, HOGY ATTÓL FOG­VA MINDEN DÉLBEN, MINDEN TEMP­LOMBAN SZÓLALJANAK MEG A HA­RANGOK. A FÖLDGÖMB, 2004/5

Next