A Földgömb, 2004 (22. évfolyam, 1-8. szám)

2004-09-01 / 5. szám

főnyi sereg magvát a nyolc-tízezer nehézlovas ad­ta, amit tízezer főnyi gyalogság, valamint 800 har­ci szekér egészített ki. Ez utóbbiak alkalmazását E­unyadi bizonyára a cseh hadszíntéren sajátította el. A török szultán felkészülten várta a támadást, túlerejű seregével Hunyadi elé ment. A két had 1448. október 16-18. között vívta döntő ütközetét Rigómezőnél. A csata kezdetén a főszerepet a ke­resztény nehézlovasság játszotta, míg második szakaszában a harcrend tartását adó szekérvár. Először Hunyadinak sikerült megfutamítania a tö­rök szpáhikat, éjjel pedig rajtaütött a török tábo­ron. Az első nap eredményei után, az ütközet má­sodik napja már szerencsétlenebb volt. A janicsá­rok zárt rendjén újból megtört a nehézlovasság ro­hama, ami egy idő után a keresztény lovasság me­nekülésévé fajult. A gyalogság most is ott maradt a csatatéren, és a szekérvárban keresett menedé­ket. Ezt az erőt a törökök csak a következő napon tudták felszámolni. A rigómezei ütközetet követő­en a nagy vérveszteséget szenvedett török sereg nem üldözte Hunyadi visszavonuló hadait. A vere­ség legnagyobb hatása abban mutatkozott, hogy a balkáni ütköző államokban erősen meggyengült a magyar befolyás; a hazatérő Hunyadit Brankovics szerb fejedelem egy ideig fogságban is tartotta. A szultán ellentámadására 1456-ban került sor, miután az új török uralkodó, II. Mohamed 1453- ban megszerezte Bizáncot. A török vállalkozás fő célja Magyarország legfontosabb déli végvárának, a Duna és a Száva találkozásánál fekvő Nándorfe­hérvárnak (a mai Belgrád) az elfoglalása volt. Mo­hamed szultán hetvenezer főnyi serege, amelyet a Dunán hatalmas török flottilla biztosított, 1456. július első napjaiban ért a vár alá, amelyet Hunya­di sógora Szilágyi Mihály védett. Közben tizenkét­ezer fő harcedzett katonájával és harmincezernyi keresztes felkelőjével Hunyadi elindult a déli had­színtérre. A felkelők leginkább Kapisztrán János szerzetes lelkesítő szavára hallgattak, harcértékük igen csekély volt. Hunyadi erői július 14-én értek a vár közelébe, ám hogy azt meg tudják közelíte­ni, át kellett kelni vagy a Száván, vagy a Duna szi­getein, ehhez pedig el kellett űzni a török hajóha­dat, így a nándorfehérvári csata a török és a nála jóval kisebb magyar flottilla összeütközésével kezdődött. (A csata e téren is a magyar hadtörténe­lem ritka eseményei közé tartozik.) A folyami NÁNDORFEH­ÉRVÁR LÁTKÉPE KORABELI ÁBRÁZOLÁSON A FÖLDGÖMB, 2004/5 63 Had­i­k iró­ni­­­ka

Next