A Földgömb, 2012 (30. évfolyam, 1-9. szám)
2012-01-01 / 1. szám
A tél első, enyhe fele nem a hóról szólt. A tavalyi, szélsőségesen száraz év pedig nem a vízről. Csak ezek hiányáról beszélhettünk. E számunkban azonban bőven szerepelnek igazán vízhez kötődő, nedves élőhelyek: Velence, a Torockó-vidék kőközei, Bangkok csatornái, vagy épp Mombasa. Persze itt az ideje, hogy hozzászokjunk a szélsőségekhez, és alkalmazkodjunk hozzájuk, ahogy tőlünk keletebbre, a száraz-kontinentális éghajlatú területeken, pl. Anatóliában a miénkhez hasonló éveket megélők meg sem lepődnek a zord, vagy éppen elmaradó telek váltakozásán, a heves nyári viharokon, pusztító forróságon. Extrém értékekben bővelkednek meteorológiai méréseink, ám ezek igen messze esnek az emberi létezést valóban korlátozó, szélsőséges feltételektől. És pont egy ilyen környezetben dolgozik most — a dél-amerikai nyárban — a Földgömb Atacama-expedíció, mely az Andok száraz részén, a Föld legmagasabban zajló, folyamatos hőmérséklet- és örökfagy változás-mérését kezdi el! Olyan, rendkívül hideg, szeles, hegyi kősivatagos terepen, amely leginkább az antarktiszi Száraz-völgyekre hasonlít... Bár azért a Déli-sarkvidék nyarán helyenként alkalom nyílhat a tájidegennek tűnő vízi közlekedésre is, kifejezetten a mi átlagos telünkre hasonlító feltételek között! ANTARKTISZI NYÁRI EVEZÉS Hóban, fagyban, lagúnaátkelési szándékkal FOTÓK: NAGY BALÁZS Dr. Nagy Balázs, főszerkesztő Télvíz