A Földgömb, 2012 (30. évfolyam, 1-9. szám)

2012-05-01 / 3. szám

del, a Fehérvári út az Allee-val és most az Üllői út a Corvin-negyeddel. Mert hiába pompáznak hirtelen többszínű lufilámpák a villanyoszlopokon, ontja fényét a LED-függöny a Corvin-negyed oldalbejáratainál: lát­­ható-tapintható, hogy végéhez ér a város! A házak még egy rövid szakaszon előkelőnek lát­szó előkertek és nehézkes kőkerítések mögé vonulnak vissza, de a klinikáknál az eklektika már csak egy vé­kony kéreg, ami mögül előintegetnek a 70-es évek vá­rosrehabilitációjának főszereplői, a panelépületek. A metrómegálló épületének fényét — amely egy­kori lekerekített sarkaival és a felette lebegő hófehér betonfelületekkel talán még lélegzetelállítónak is tűnt (de nagyon modernnek biztosan) — a minden­napi igényekhez igazítás során alaposan megkop­tatták. Kis ízelítő ez a Balkánból — és ez összhangban van az Üllői út irányával, földrajzi szerepével. A Nagyvárad térnél (sokak mentális térképén itt ér véget az Üllői út) ismét radikális a váltás: az ek­lektikus város villámcsapásszerűen átadja helyét a nagy területű, monolitikus intézményeknek, egye­temnek, stadionnak, kórháznak, közöttük a közte­rület csupán fizikai átjárási lehetőséggé válik. A burkolat alatt dörömbölő metró, a Pénzverde vég­telenbe nyúló téglaépülete, a felüljáró nekikészü­lődő támfalai, pillérei, a Fradi-pálya nézőterének megvakult hátoldala szürreális közlekedési kanálist A külvárosi. Az 1942-ben épült töredékes világokat „gyorsforgalmi” nem tudja (fent) egyberendezni az Üllői (balra) ÜLLŐI ÚT M 47

Next