A Földgömb, 2014 (32. évfolyam, 280-289. szám)
2014-01-01 / 280. szám
Kicsit magasabbról OTT, AHOL A FELSZÍN JOBBÁRA SÍK ÉS KOPÁR, a megszokott szemmagasságunk fölül készített képek különösen látványosak. Csak épp nem érünk föl 3 méter magasra, nincs egyetlen fa sem, melyre felmászhatnánk, és még létrát sem hoztunk. De nyakba kapva és úgy nyújtózkodva már tűrhető a látószög. Ám van itt még egy kis bökkenő: mindez 3800 méteren zajlik. A dél-amerikai Puna de Atacama száraz magasföldjén, egy sós tómederben. És még csak épp elkezdtünk akklimatizálódni... A déli félteke nyarán - ezúttal február hosszán - sem hagyjuk magunk mögött a hazai, téli hideget, de a mínuszokat legalább jó magasan élvezzük: a Földgömb Atacama Expedíció újabb fejezetéhez érkezett. Az Ojos del Salado óriásvulkánon 6000 méter fölött dolgozva az év eleji Észak-Amerikát dermesztő fagyokra is számítanunk kell. A magaslati látvány pedig ezúttal sem maradhat ki a lapból: csak egy kicsit kell konténert mászni, s a józsefvárosi piacon máris úgy érezhetjük, hogy egy igen sűrű dél-amerikai favelára, összetákolt, kaotikus szegénynegyedre látunk rá. Nepál magashegyi, időtlen királyságának utcaszintjét járjuk, Belső-Kínában pedig toronykarsztok tetejét és Mao szülőhelyén magához a vezérhez kapcsolódó szellemi magaslatokat. Kelet-Ázsia buddhista vidékein a most január 31-re eső holdújévkor száll legmagasabbra a templomi füst, és a kelta arisztokrácia kincseinek egy részére is magasba emelt kameráról tekintünk le. , ÁLLVÁNY HIÁNYÁBAN 3800 méter magasan felemelni és megtartani a fotóst a komponálás idejére — komolyabb feladat, mint gondolnánk FOTÓK: HEILING ZSOLT- NAGY BALÁZS / Dr. Nagy Balázs főszerkesztő