A Földgömb, 2019 (37. évfolyam, 330-337. szám)
2019-01-01 / 330. szám
INTERKONTINENTÁLIS T DR. NAGY BALÁZS,FŐSZERKESZTŐöbb szempontból is sajátos évet kezd a Földgömb. Idén lesz 90 éve, hogy útjára indult a magazin, ám biztosan most fordul elő először, hogy jelentős részben jókora földi messzeségből készül. A hétköznapitól távoli megoldások, a szokatlan lépések persze nagy elődeinknél sem mentek kuriózumszámba - gondolunk csak a Földgömböt a harmincas-negyvenes években szerkesztő Baktay Ervinre, aki több év indiai tartózkodás után merészen és elszántan magyar indiántelepet alapított a Dunakanyarban... A Földgömb mai készítői most még mélyebbre „ásnak” az Andok hegyvilágában: bár már egy évtizede jelen vagyunk itt, de most érett meg az idő az extrém terepen zajló környezet- és klímakutatás kiszélesítésére, a lehető legszélsőségesebb helyszínek elérésével. Eddig is magas, hideg és rendkívül száraz helyen dolgoztunk, de most megérkeztünk a végletesen száraz, hiperarid magashegységekbe, az Atacama szinte életnyomok nélküli kősivatagába. Mindehhez viszont idő kell, hosszú helyszíni jelenlét, így a Földgömb idei első számai valóban a földgolyón átívelve születnek. E lelkesítő, távoli építkezés mellett azonban új évfolyamunk azért is rendhagyó, mert visszatérünk közel egy évtizedes hagyományunkhoz A Földgömb megjelenései tekintetében. Idén ismét két tematikus különszámot készítünk, a kéthavonta megjelenő magazinunk lapszámai mellé. SZÁRAZ, MÉG SZÁRAZABB, LEGESLEGSZÁRAZABB EDDIG MÉG MINDIG BELEFUTOTTUNK VALAHOL A ZÖLD SZÍNBE ÉS AZ ÉLETBE, DE A SZÉLSŐSÉGESEN SZÁRAZ VIDÉKEK FELÉ FORDULVA MOST MÁR MINTHA NEM IS BOLYGÓNK FELSZÍNÉN JÁRNÁNK... FOTÓ: NAGY BALÁZS /