A Földgömb, 2020 (38. évfolyam, 338-345. szám)
2020-07-01 / 342. szám
Az utolsó ritzer Cosentino bácsi csillogó szemmel magyaráz Kockakövek és hagyományos ritzerszerszámok Cosentino bácsi úgy mondja, a vidéket járó vándorszínészek hamarabb jöttek ide, mint a térség központjába, Rimaszombatra. Nagy élet zajlott egykor Korlátiban: volt itt művelődési ház, sok-sok üzlet, fagylaltos, a két háború között fürdőház is... amelyet a 19. és a 20. század fordulóján főként a történelmi Magyarország nagyvárosainak utcakövezésénél használtak fel, de jutott belőle még Németországba és Svájcba is. Cosentino bácsi úgy mondja, a vidéket járó vándorszínészek hamarabb jöttek ide, mint a térség központjába, Rimaszombatra. Nagy élet zajlott egykor Korlátiban: volt itt művelődési ház, sok-sok üzlet, fagylaltos, a két háború között fürdőház, ahova a bányából jött a víz, és még Pestről is jártak ide nyaralni. Mihály bácsi szerint egykoron vagy 300 kőfaragó dolgozott itt egyszerre, a falu lakossága pedig 1000 főre rúgott. A bácsi arca akkor derül fel leginkább, amikor megmutatja a kiskertet és a műhelyt. Mindkettőben ritkán látott rendezettség fogad. A kertben egy másik kor szelleme uralkodik, olyané, ahol mindennek helye van, nem dobnak ki egyetlen használható tárgyat sem. A műhelyben aztán előkerülnek a régi kőfaragó szerszámok is. A becses eszközöket mutogatva megtudom, hogy a partiban dolgozó mesterek közül az egyikük nagyban hasogatott, az így létrejött tömböket a másikuk kisebb részekre hasította, majd a harmadik ritzer már faragta a követ. Mesterségünk címere