Forum. Irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 4. (1949)
1949 / 8. szám - Lunacsarszkij: Petőfiről
LUNACSARSZKIJ — PETŐFIRŐL 1925-ben jelent meg a «Nyugat forradalmi költészete» c. orosz nyelvű sorozatban egy Petőfi Sándor 37 versét Lunacsarszkij fordításában tartalmazó kötetke. A. V. Lunacsarszkij, a világirodalom történetének nagynevű szovjet mestere a versek elé értékes bevezető tanulmányt is írt. Alábbiakban e tanulmány nagyjai közöljük, el azokat a részleteket hagytuk csak, melyek — mint Petőfi vázlatos életrajza, Lunacsarszkij műfordító eljárásának műhelytitkai — vagy nálunk közismert adatokat tartalmaznak vagy kevésbbé tarthatnak számot érdeklődésre. Petőfi Sándor egyike az európai költészet legragyogóbb alakjainak.7 éves korában halt meg, mint Lermontov, s a gazdag magyar irodalomban olyan szerepet játszik, mint az orosz irodalomban Puskin. Föltétlenül ő jelenti a magyar irodalom csúcspontját Hosszú ideig az egész magyar költészet úgyszólván az ő iskolájához tartozott és csak a modernizmus és futurizmus fellépése óta volt érezhető némi elszakadás tőle, akody után azonban sok költő ismét visszatért Petőfihez, mint ahogyan mi is gyakran figyelhetünk meg hasonló visszafordulást Puskinhoz. Csakhogy azt is ki kell emelnünk mindjárt, hogy Petőfi nem tartozott a magasműveltségű nemesi társadalomhoz, a felső tízezrekhez, mint Puskin vagy Lermontov. Atyja félig paraszt volt, félig kereskedő, ki utóbbi tönkrement és teljesen elszegényedett; említsük meg róla mindjárt azt is, hogy’ öreg napjaiban Kossuth forradalmi seregének katonái közé állt. Ebben a tekintetben Petőfit inkább Sevcsenkóval lehetne összehasonlítani. Csakhogy Petőfinek összehasonlíthatatlanul fényesebb hírnév jutott osztályrészül, mint ukrán kortársának. De Sevcsenkóra is szokták alkalmazni néha azt a szempontot, mellyel egyszer Tolsztoj akarta «kisebbíteni» Gorkijt, ezt mondván róla: «Valami egészen különösen tehetségest író a népből.» «író a népből» — ez azt jelenti, hogy autodidakta, egy kicsit nyers tehetség, faragatlan, akinek sokat meg kell bocsátani. Sevcsenko valójában nem volt ilyen írónöve, akárcsak Gorkij maga is, magasan környezete fölé emelkedett s nemcsak tehetsége és etnikus jelleme révén szerezhetett volna becsületet tanult emberek akármilyen társaságának is, hanem műveltségével is. Még inkább el lehet ezt mondani Petőfiről. Bár nem végzett főiskolát, csak középiskolát, s méghozzá azt sem egészen annak rendje és módja szerint, mindazonáltal rendkívül széles műveltségre tett szert, különösen az irodalom terén. Lelkesen olvasta Horatiust és Tacitust, eredetiben, alaposan megismerkedett olyan költőkkel, mint Schiller, Heine, Lenauda két utóbbi kortársa volt és ezeket különösen közel érezte magához), Béranger, Shelley, Shakespeare, Byron. Nem is szólva rövid életéhez képest rendkívül gazdag eredeti költői munkásságáról, kitűnő fordításokat adott Heinéből, Matthisonból, Béranger-ből, Shelleyből, Shakespeareből és Schillerből. " Ha a magyar irodalmat egészében az ukrán irodalommal vetjük egybe, szembeszökő különbséget veszünk észre. Az ukrán irodalom hosszú időn keresztül úgyszólván csek csírában létezett s így nem csoda, hogy a fényes tehetségű Sevcsenko fejedelmi pompában ragyog fölötte A magyar