Info-Társadalomtudomány 25. (1993)
Pataki Ferenc: Előítélet, idegengyűlölet, tolerancia szociálpszichológiai szempontból
ségesen befolyásolhatja a remélt perspektívák bizakodó vagy pesszimisztikus tónusát. De ennek mérlegelésétől itt eltekinthetünk. A kategorizálás és az egyetlenség Petri Györgynek van néhány sokatmondó és bölcs verssora, amelyek századunk keserves tanulságait sűrítik magukba, de tágabb összefüggésbe is illeszthetők: „Minden kategorizálás megfoszt az egyetlenségtől.” Az emberi gondolkodás legfontosabb jellegzetessége az, hogy fogalmi-kategoriális szerkezetben zajlik. A valóságot - s benne személyes és társadalmi valóságunkat - kategóriák révén tagoljuk, ragadjuk meg, s tesszük a magunk számára „kezelhetővé”. E tény rendkívül ökonomikus mivolta rendszerint ritkán tűnik a szemünkbe. Ám képzeljük el egy pillanatra, mi történnék akkor, ha a dolgokat kizárólag egyedi-egyszeri alakjukban észlelnénk, s nem volnánk képesek egyúttal fogalmi kategóriába sorolni őket. Bruner joggal mutatott rá, hogy maga az elemi észlelés is csak akkor ölt tartalmas alakot, ha észlelésünk tárgyát be tudjuk illeszteni valamely kategóriába. Ellenkező esetben csupán széttöredezett érzékleteink lehetnek. Egyaránt képtelenség volna, ha minden egyes asztal vagy szék önálló fogalmat alkotna, vagy ha a társadalmi valóság artikulálása során nem élhetnénk a különféle - homogén halmazokat tartalmazó - kategóriákkal. Táj fel és az angol bristoli iskola munkatársai sokoldalúan vizsgálták a személyes és a társadalmi valóság kezelésére szolgáló kategóriák és kategorizálási folyamatok (az ún. „szociális kategorizáció”) jellegzetességeit. E kategóriáknak ugyanis - eltérően a dezantropomorfizált természeti valóság leképzését célzó kategóriáktól legalábbis három különös sajátosságuk van: mindig értékelő mozzanatok kapcsolódnak hozzájuk; érzelmi „megterheltséggel” rendelkeznek; e kategóriák szolgálnak arra is, hogy önmagainkat tulajdon reflexiónk tárgyává tegyük, vagyis kidolgozzuk én-képünket és társadalmi azonosságtudatunkat. Ha effajta kategóriákkal élünk: „magyar”, „cigány”, „munkás”, „katolikus”, „baloldali”, „hazafi” stb., akkor a kategorizációs művelettel mindig belefoglalunk és kirekesztünk; meghatározott viszonyrendszerbe illesztünk (cigány - nem-cigány, munkás - vállalkozó; magyar - nem-magyar stb.), továbbá érzelmi és értékelő impulzusokat hozunk mozgásba. Tudni véljük, kik a magyarok és a nem-magyarok; büszkék vagyunk magyar mivoltunkra (vagy olykor szégyenkezünk miatta); becses és értékes számunkra e kategoriális kötelék tudása és átélése.