Kultúra és Közösség, 2010 (4. folyam, 1. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 2. szám • Kultúrák, státusok, reprezentációk - FELNŐTTOKTATÁS, KUTATÁS - Hunyadi Márton: Gazdasági migránsok a státusreprezentáció tükrében
70 Hunyadi Márton: Gazdasági migránsok a státusreprezentáció tükrében látva, mely folyamatosan meg-megújuló tárgyakkal, eszmékkel, vágyakkal árasztja el a fogyasztói társadalmat. A presztízsjavak ezen dinamikus változása mellett megfigyelhető egy vertikális változási irány is, ahogyan a felsőbb társadalmi rétegekből egy-egy tárgy, tárgycsoport (vagy annak utánzata), illetve bizonyos viselkedési attitűdök a társadalmi ranglétrán lefelé araszolva eljutnak az alsóbb rétegekig. A mai, 21. századi társadalomra, melyben a kutatásom zajlik, igaznak találom Vörös Miklós azon megállapítását, hogy „immár nem a termelési viszonyok által létrehozott osztályellentétek határozzák meg az egyén társadalmi státusát, hanem sokkal inkább a fogyasztási szokásokban megnyilvánuló szimbolikus tőke.” Éppen ezáltal, hogy a munka által létrehozott státus megszűnt, az emberek identitásának alapja - mint azt Zygmunt Bauman munkáiból láthatjuk - a fogyasztásra helyeződött át. Mindez nem oly új keletű, mint azt első pillanatban gondolnánk, hisz már 1978-ban erről írt Mary Douglas és Baron Isherwood. Ők azonban nem látták oly borúsnak a helyzetet, sőt ők ebben a szekularizált világban a „társadalmi élet legfőbb gondjának” megoldását látták a fogyasztásban, mikor azt mondták, hogy „a szertartások a nyilvános definíciókat rögzítő konvenciók. [...] Innen nézve a javak szertartások segédeszközei; a fogyasztás pedig rituális folyamat, amelynek elsődleges funkciója, hogy értelmet kölcsönözzön az események zavaros áradatában.” Ezt a gondolatot tovább víve és a saját kutatásomba beillesztve, a rögzítendő nyilvános definíció (jelentés) az adott társadalmi státushoz való tartozás. Ami lehet valós vagy csak vágyott. Amennyiben valós, úgy a rögzítés célja a státus megőrzése. Viszont ha csak vágyott, úgy a rögzítés egyfajta legitimáló eljárás, így vagy úgy, de az megállapítható Douglas és Isherwood téziséből, hogy a presztízsjavak ezen szertartások segédeszközei, és ezek „fogyasztása”, tehát a státusreprezentáció pedig maga a rituális folyamat. „Nyugdíjas város” - Nagyatád migrációs potenciálja Nagyatádi tartózkodásaim során sokszor találkoztam a „nyugdíjas város” metaforával, mellyel a helyiek a várost illették. Kezdeti értetlenségem után kezdett körvonalazódni, hogy bár sokan használják ezt a kifejezést, nem mindenkinek ugyanazt jelenti. Kétfajta interpretációval találkoztam a beszélgetések során. Az egyik értelmezésben azért nyugdíjas város, mert a fiatalok folyamatosan költöznek el a munkalehetőségek csekély száma miatt. Ez ugyan nem tartozik a kutatásom szigorúan vett témájába, mivel leginkább nem külföldi migrációról van szó, hanem vagy a környező jobb gazdasági feltételekkel rendelkező régiókba költöznek, mint például a Balatonpartra és környékére, vagy pedig a fővárosba. Mindez ugyan a belső migráció fogalomkörébe tartozik, de nem elhanyagolható szempont, hogy - mint arra Saskia Sassen is rámutat - a belső migráció gyakorta lehet a külföldi munkavállalás előzménye.10 Ez két interjúalanyomnál is megfigyelhető. Az egyikük, Ildikó11 (36 éves) először Budapestre költözött, ahol vett magának egy lakást. Majd két év múlva Németországban vállalt munkát, ahol megismerkedett egy házaspárral, akik révén Spanyolországba tudott menni dolgozni. Ez idő alatt a budapesti lakását albérlőknek adta ki. 2008 nyarán döntött a migráció befejezése mellett, azóta ismét Nagyatádon él. A budapesti lakás viszont még mindig ki van adva. A másik személy, Tamás (35 éves) a gazdaságilag jobb helyzetű Nagykanizsán vásárolt egy lakást. Miután az ottani munkaviszonya megszűnt, egy barátja meghívására Londonba ment dolgozni, ahol két évet töltött. Ezután visszaköltözött Nagykanizsára, barátnőjéhez, ám mindkét időszak alatt ki volt adva a lakása. Tamás másfél év magyarországi tartózkodás után, most 2009-ben ismét Angliában dolgozik. Érdekesség mindkettőjüknél, hogy az új lakhelyükön saját lakással rendelkeztek, melyet a külföldi munkavállalás megkezdésével nem adtak el. Megtartottak mintegy bástyát a visszavonulásra, mely sokat számít a migrációs döntés meghozatalában, hiszen pszichológiailag biztonságérzetet teremt az ismeretlenben. A lakás bérbeadásának még egy fontos aspektusa, hogy anyagi biztonságot is nyújt. Az pedig, hogy a migráció befejeztével (szüneteltetése alatt) is fenntartották a bérleti szerződést, azzal is magyarázható, hogy ezzel plusz jövedelemforráshoz jutottak. 5 Erről lásd bővebben Harvey 2006. és Bauman 2005. 6 Erről lásd bővebben Simmel 1973. és Elias 1987. 7 Vörös 1996.77. p. 8 Vö. Bauman 2005., 2008. 9 Douglas-Isherwood 1998:156. 10 Lassen 1995. Továbbá részben Saskia Sassenre hivatkozva, részben Immanuel Wallerstein, Manuel Castells, Alejandro Porters és John Walton munkáit alapul véve. Massey (et al.) 2001:21-25. 11 A tanulmányban szereplő nevek - az adatközlők anonimitását biztosítandó - álnevek. Csak az illető személy nemére utalnak. Kultúra és Közösség