Kultúra és Közösség, 2010 (4. folyam, 1. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 2. szám • Kultúrák, státusok, reprezentációk - FELNŐTTOKTATÁS, KUTATÁS - Hunyadi Márton: Gazdasági migránsok a státusreprezentáció tükrében

IV. folyam I. évfolyam 2010/11. szám Felnőttoktatás, kutatás Marcaliból Nagyatádra menet a távolsági bu­szon ketten beszélgettek, a buszsofőr, aki az ötvenes éveinek második felében járt, és a környékbeli fiatal, huszonöt év körüli rendőr. Az egyórás utazás alatt a beszélgetésükben előkerült a külföldi munkavál­lalás témája. Azt mondta a sofőr barátjának, hogy „Én, fiam, a helyedben,... útlevél a zsebbe és men­nék. .. csak azt bánom, hogy a hetvenes években nem lehetett". Ebből a párbeszédből is kitűnik, hogy a külföldi munkavállaláshoz a jobb élet reménye tár­sulhat. Annak a képe, hogy valahol máshol, ha ott lehetne, jobban keresne, mást tehetne. Miközben lehet, hogy ha annak idején a „hetvenes években” külföldre ment volna ez a buszvezető valahova Nyu­­gat-Európába, csak valami nehezebb kenyérkereseti lehetőséghez jutott volna, hiszen a migránsok álta­lában az új országban, azaz a befogadó országban alacsonyabb presztízsű munkákat végeznek, mint otthon, a kibocsátó közösségükben. Arra is gondol­nunk kell, hogy nem anyanyelvi közösségben élni - főleg, ha nem nagy a nyelvi kompetencia - olyan negatív pszichológiai hatásokkal járhat, amelyek számomra megkérdőjelezik a jobb élet lehetőségét. Azonban a külföldi munkavállalás, a migráció napjainkban egyre gyakrabban előkerülő téma. A jelenkori magyar migráció az 1989/90-es rendszer­­váltás után vette fel mai jellegzetességeit. A 2004-es Európai Uniós csatlakozás óta pedig még inkább megnövekedett a jelentősége. Miért van, hogy egy­re többen tervezik és lépnek a migráció országútjá­­ra? Milyen külső és belső indíttatásból teszik ezt? Manapság emberek ezrei ragadnak vándorbotot és dolgoznak más, főleg nyugat-európai országokban a jobb kereset reményében. Ezen mozgások tudo­mányos vizsgálatai azonban leginkább e jelenség gazdasági vetületeire fókuszálnak. Ebben a tanul­mányban a migrációnak arra az aspektusára szeret­nék rávilágítani, amely a státusreprezentációhoz és a társadalmi mobilitáshoz kapcsolódik. A kutatás kutatásom színhelye a Somogy megyei Nagya­tád és az azt körülvevő Rinya-menti kistérség volt. A kutatás a Pécsi Tudományegyetem Néprajz — Kulturális Antropológia Tanszék szervezésében­ és a nagyatádi Városi Múzeummal szakmai együttmű­ködésben zajlott, 2 2008 nyara és 2009 januárja kö­zött. Adataimat résztvevő megfigyeléssel és interjúk­kal szereztem. A tizenkét interjú, amit készítettem, három csoportra osztható fel. Az egyik csoportba azok a migránsok tartoznak, akikkel személyesen készítettem interjút, a másik esetben a közeli csa­ládtagokkal állt módomban beszélgetést folytatni, mivel folyamatos migránsokról van szó, nem mind­egyikük tartózkodott Magyarországon abban az időben, mikor én e kutatást végeztem. Ilyen esetek­ben a család valamelyik tagjával, általában az édes­apával, édesanyával vagy a házastárssal készítettem interjút. Valamint a harmadik csoportba sorolhatók azok az esetek, mikor egy családtaggal is és magával a migránssal is tudtam interjút készíteni. Mielőtt bemutatnám eredményeimet, néhány gondolat erejéig szeretnék kitérni arra, milyen ne­hézségei vannak a presztízsjavak vizsgálatának a mai posztmodern társadalomban. Ennek megértése azért fontos, mert a presztízsjavak reprezentációja révén láthatunk bele abba a státusharcba, mely töb­bek között a társadalmi mobilitás velejárója. Egy tradicionális vagy egy törzsi társadalomban a presztízsjavak köre - lévén ezek a társadalmak sok­kal kevésbé változékonyak - könnyebben meghatá­rozható, mint a posztmodern, kapitalista, fogyasz­tói társadalmakban. Erről például Evans­ Pritchard nyerekről szóló tanulmánya is tanúskodik, akiknél a szarvasmarhák töltik be ezt a funkciót.3 Vagy a Berta Péter által vizsgált gábor cigányok, akiknél az előzőleg már gáborok által birtokolt ezüstpoharak jelentenek presztízsjószágot.4 A posztmodern ka­pitalista társadalomban a presztízsjavak köre folya­matos változásban van. A korszellem folyamatosan változtatja a presztízstárgyak körét (nézzük csak a ’70-es évek farmernadrágjait a szocialista táborban). Azonban ezek leginkább a divatnak van kiszolgál­ ! Financiális alapot a Marie Curie Host Fellowships for Transfer of Knowledge pályázat jóvoltából kaptunk. 2 Ez úton is szeretnék köszönetet mondani témavezetőm­nek, Kuti Klárának, Vidacs Beának és Hauptman Gyön­gyinek, a nagyatádi Városi Múzeum muzeológusának a segítségért . Evans-Pritchardot idézi Douglas-Isherwood 1998:152. 4 Berta 2005. Hunyadi Márton Gazdasági migránsok a státusreprezentáció tükrében 69

Next