Rados Jenő - Zádor Anna: A klasszicizmus épitészete Magyarországon (1943)
Zádor anna - A magyarországi klasszicizmus építészetének története - A klasszicizmus pesti népszerűsítői
tozataira emlékeztet, és éppoly nehézkes, mint amazok. Ez a templomterv is bizonyítja, hogy mesterünkből hiányzik az igazi művész alkotását hevítő lendület. Ezért képességeinek inkább azok a megbízások felelnek meg, amelyekben magasabb művészi célok helyett hasznossági szempontok az uralkodók. Az ilyen természetű alkotásokat nemcsak kitűnő mesterségbeli tudással, hanem néha az igazi művészetet megközelítő színvonalon és nemes eszközökkel hozza létre. Jó példa erre a pesti piarista rendház átépítése, amely bizonyos fokig átmenet egyházi és világi alkotásai között. Kasselik Ferenc talán családi kapcsolatoknak köszönhette ezt a megbízást, mert atyja 1801—3 között már nagyobb átépítést végez az akkor is elavult épületen.110 Az 1844-ben meginduló átépítés körül igen sok vita folyt. Részben az új és a régi épületszárnyak párkánymagasságának és homlokzat megoldásának összeegyeztetése, részben városrendezési kérdések megoldása nehezítik a kivitelt.111 Az elvégzendő feladat tehát több nehézséget gördített Kasselik elé. Terve alapján kétségtelen, hogy nemcsak méretben, hanem hatásában is jelentősebb épületre törekszik. A kétemeletes főhomlokzat héttengelyes középrizalitját a széleken lapos óriáspillérek határolják és elválasztják a hangsúlytalan kíséretként csatlakozó, két-két tengely szélességű oldalrészektől. Az ablakok pillérkerete a középrész kiképzését gazdagítja, míg az épület többi ablakai simán keretezettek. Ugyanez a nyugodt, a maga egyszerűségében is hatásos tagolás uralkodik az udvari homlokzaton, mely csupán a rizalit kevesebb számú, de szélesebb ablaktengelyeivel tér el a külső homlokzat képzésétől. A piarista ház kevéssé egyéni, de célszerű és ízléses felépítése jellemző példája az érett klasszicizmus alkotásainak.112 Kasselik Ferenc működésének legjelentősebb része pesti polgári építkezései. Tevékenysége túlnő azon a mértéken, amely megengedi egy-egy alkotásnak valóban építőművészeti megoldását. Nagyszabású vállalkozó, nem lebecsülendő mesterségbeli tudással, gyakorlattal és ügyességgel oldja meg minden feladatát, de a legtöbb esetben nincsenek magasabb művészi céljai. Erre leggyakrabban szükség sem volt, hiszen a megbízások jelentős része a szaporodó, de művészileg szerény igényű polgárságot szolgálja és az építészek ennek az új, fejlődő nagyvárosi rétegnek igyekeznek — főleg bérházakban, de kisebb, egylakásos családi házakban is — megfelelő otthont biztosítani. Nem meglepő tehát, ha Kasselik bérház terveit mintegy szabvány szerint készíti. A fő cél a telek minél gazdaságosabb kihasználása; ennek következtében összezsugorodik a Hildnél még tágas bejárati csarnok és csökken az udvar mérete, hogy udvari és hátsó szárnyak építésével megteremtse azt a rossz világítású, sivár és szegényes polgári lakástípust, amelynek maradványaitól városunk máig sem tudott teljesen megszabadulni. Kasselik alaprajzai ritkán nyújtanak művészileg érdekes megoldást, homlozatkialakításai is kevéssé változatosak. Az érett klasszicizmus szellemének megfelelően a fő hangsúly az egyenletes ritmusú ablaksoron nyugszik, amelyet a gazdagabban képzett kapuzat csak kevéssé bont meg. Aprólékos díszítő elemek, a figurális vagy ornamentális szobrászat művei homlokzatairól egyaránt hiányoznak; egyetlen díszük az éles és sokszoros tagolású párkány. A most említett általános jellemvonások után vegyük közelebbről szemügyre Kasselik néhány jelentősebb épülettervét. 147 10*