Koltay-Kastner Jenő: Olasz-magyar művelődési kapcsolatok - Kincsestár 132. (1941)
VII. A XVIII. századi zenedráma és Árkádia
64 A XVIII. SZÁZAD készlet felfrissülése tekintetében, és ez Csokonai Vitéz Mihály. Még a debreceni kollégiumban kezdett olaszul tanulni. Első írói próbálkozásul Metastasio pásztor-operáit fordította. Kezdi a Pásztorkirályon, majd sorra kerülnek a Galatea és Angelica. Az Endymionból már csak a dalokat fordítja, annak jeléül, hogy Metastasioban őt főleg a könynyed rokokó-áriák érdeklik. Átülteti Metastasio négy canzonettáját és összes egyszólamú kantátéját prózában, kettőt versben is. Ezenkívül Tasso Amintáját és Guarini ,,Hű pásztor’-át magyarítja. E munkák hatása alatt maga is ír egy eredeti pásztorjátékot, a Csókok-at, melynek anyaga Tasso, Marino, Guarini és Gessner műveiből van mozaikszerű fordításokkal összerakva. Az olasz lírikusokkal, mint általában XVIII. századi íróink, német esztétikai munkákon és példatárokon keresztül ismerkedett meg. Ezek ugyanis, tekintettel arra, hogy a német költészet a század első felében erős olasz befolyás alatt állott, az olasz költészet ismertetésének nagy helyet juttattak szemelvény-gyűjteményükben. Különösen Eschenburg példatárát, Jagemann Italienische Chrestomatie-ját forgatták. Csokonai főleg az olasz költemények változatos verselését igyekezett ellesni, de némely költeménye tárgyán is megérzik Metastasio, Petrarca, Tasso tanulmányozása. Az olasz anakreontikusok és pásztorköltők nagyban hozzájárultak árkádikus költői világának kialakulásához. Kisfaludi Sándorban a kor említett áramlata megerősödik még azzal, hogy közvetlen szellemi rokonának és sorstársának érez egy nagy olasz költőt, Petrarcát. Bécsben kezdett olaszul tanulni. Már itt fordítgatja a Megszabadított Jeruzsálemből Rinaldo és Armida szerelmi epizódját, majd Petrarca olvasásán felhevülve ír szerelmi költeményeket egy maga alkotta magyar szonett-formában, a Himfi-versben. Petrarca hatása azonban akkor lesz rá elhatározóvá, mikor Kisfaludy Milano ostrománál francia fogságba