Rácz Lajos : Rousseau J[ean] J[acques] élete és müvei 2. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 15. (1928-1930 cyclus) (Budapest,1929)
Negyedik szakasz. A szenvedések kora (1762-1778) - XX. Fejezet. Összefoglalás
ÖSSZEFOGLALÁS 259 szintén több ponton reá támaszkodik: az érzés alapján hisz a létezésben; az érzések közt ő is nagy fontosságot tulajdonít a szánakozásnak, az ő nyomán zeng himnuszt a csalhatatlan lelkiismeretről. A tudomány és műveltség kérdésében elfordul mesterétől, mert ő a vad ember életét nem találja irigylésreméltónak s nem tud az ember természetes jóságában hinni (Természet világa). A Társadalmi Szerződésnek lelkes hive, de Rousseautól eltérve ő mindig egyeduralkodóra bízza a közhatalmat; ez a mű lebeg szemei előtt, midőn a despotismus ellen ír s a Habsburg-uralmat alkotmányossá szeretné átformálni. Kazinczy Ferenc mély áhítattal (mint ő írja: religióval) olvassa Rousseau műveit s azokat sohase hagyja el maga mellől; a Contrat Social-t lefordítja magyarra, de azután az üldözésektől való félelmében kéziratát megégeti, »de a két első könyvet újra lefordítottam; ez nem fog világot látni, mert az idők nem úgy folynak, hogy láthasson«. Gessnertől Rousseau arcképének lenyomatát kéri. Csokonai V. Mihály szintén nagy tisztelője a »genfi szerencsétlen polgárnak« (Kazinczy kifejezése). 1802 dec. 26-án azt írja széphalmi mesterének: »Én ugyan Rousseau embere vagyok«. Kazinczy, az ő halála után, ezt írja felőle: »S Cs. kit tevet exemplárul magának az élet módjában, nem Rousseaut-e? az ő gondatlan, rendetlen, állhatatlan, planum nélkül való, jámbor, szeretetreméltó élete nem hasonlított-e a Rousseau szép életéhez?« s mindezek alapján őt »magyar Rousseau«-nak nevezi. Csokonai életében és költészetében föltűnik a szabad szellem, föl a magánynak és szegénységnek, az