Zsigmond Ferenc: Jókai - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 51. (Budapest, 1924)
Élete
csupán a kezdeményező aktivitás hiányzott. Kissé puha volt a Jókai egyénisége, minta színarany; nemesebb anyag nem is kerülhetett volna Petőfi lánglelkének kohójába. Meg is érezte Petőfi, mily engedelmes és egyúttal milyen tüneményes talentumú tanítványra lelt az ő apostoli térítő buzgalma Jókaiban. Csak exaltált lelkek között fejlődhetik olyan benső, csaknem rajongásig menő barátság, amilyen Petőfit és Jókait egymáshoz fűzte éveken át s amilyenre Petőfi csakugyan nem volt képes senki mással szemben. Ez a legfelsőbb fokú baráti összeforrás úgy vált lehetségessé, hogy Jókai mintegy médiumává lett Petőfi delejes akaratának. Petőfi mindjárt az első napon megkezdi pártfogói szerepét és irányító befolyását. Jókai Pestre költözése idejében Petőfi Vahot Imre Pesti Divatlapjának segédszerkesztője volt, mikor tehát Jókai megmutatta neki a Hétköznapok kéziratát, Petőfi megdicsérte a futólagosan átnézett munkát s a Pesti Divatlapban mindjárt közre is adott belőle mutatványként egy részletet, megtisztelő szerkesztői megjegyzés kíséretében. Kisebb elbeszéléseit is majdnem mindez ebben a lapban helyezte el Jókai mindaddig, míg az Életképek szerkesztését át nem vette. Petőfi igaz baráti, sőt testvéri szeretettel örült kedves „Marci“-ja sikereinek, a Nepean-sziget c. novella megjelenése (1845 szept.) alkalmával, mellyel először keltett nagy feltűnést a novellaíró Jókai, Petőfi Egy fiatal Íróhoz c. költeménnyel üdvözölte költőtársát, ki iránt a kezdettől fogva érzett szolidaritást még erősebbé fokozta az a sok csalódás, mely az indulatos természetű és mindinkább végletek felé hajló Petőfit többi barátai részéről érte már ekkoriban is. Petőfi ösztönzése, és szinte kényszerítő példaadása nélkül el sem lehetne képzelnünk Jókai életének azt a pár évre terjedő lázas, mámoros, kockázatos korszakát, mely, most következik. De ép oly kétségtelen, hogy Jókai azért tudott olyan jó tanítvánnyá, sőt ve-