Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)
II. A megbírált munkák jegyzéke - Kertbeny Károly: Petőfi és budapesti barátai (1877)
158 A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSÉRŐL, és lelkiismereteik munkássága vagy háttérbe szorítja a Kisfaludy-társaságot, vagy külön feladatot oldva meg, mindketten megállhatnak egymás mellett, vagy a legrosszabb esetben, ha tudniilik a nagy hűhónak nagy kudarcz lesz a vége, be fogják látni az elégedetlen írók, hogy oly bajokon, melyeknek részint a viszonyok, részint pedig maguk az egyének okai, semminemű társaság nem segíthet s ennél fogva szerényebbek lesznek követeléseikben a fennálló társaságok iránt. Megjegyzéseim nem magát a társaságot illetik, hanem egyfelől Jókainak a közülést megnyitó elnöki beszédét, amely egy pár burkolt, de azért eléggé érthető s nagyon is alaptalan vádat foglal magában a Kisfaludy-társaság és az akadémia I-fő osztálya ellen; másfelől Kertbenynek és Pulszkynak ugyanott felolvasott értekezéseit Petőfiről, amelyekben hibás adatok fordulnak elő. Úgy hiszem, legkevésbbé a Petőfi-társaság van hivatva arra, hogy Petőfiről hibás adatokat terjeszszen. Lássuk azért először is ezeket. Kertbeny értekezésének czíme: «Petőfi és budapesti barátai.» Kertbeny helyesebben cselekszik, ha azt a hatást ismerteti, amelyet Petőfi az ő nem eléggé sikerült fordításában is tett a német irodalomra, mint hogy Petőfiről és barátairól ír. Őt Petőfi barátaihoz nem csatolta bensőbb viszony, sőt magával Petőfivel is igen felületes ismeretsége volt. Keveset írhat közvetlen tapasztalatból, a másoktól hallott vagy vett adatokat pedig nem igen szokása kritikával feldolgozni. Mindjárt értekezése elején összehasonlítja Petőfit azokkal a költőkkel, akik idegen nemzetiségbe olvadtak. Említi a magyar (helyesebben