Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)
II. A megbírált munkák jegyzéke - Jókai Mór elnöki beszéde a Petőfi-társaságban (1877)
174 A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZÜLÉSÉBŐL. gét egy kissé korlátozza. A Petőfi-társaságot egy elégedetlen írói clique alapítván, a mely irodalmi czéljaival nincs tisztában, s a melyet inkább pajtásság és személyes tekintetek fűznek össze, mint irodalmi elvek: valóságos komikai jelenet, hogy épen e társaság elnöke vádolja clique-szövetkezéssel és uralommal az Akadémiát és Kisfaludy-társaságot, amelyekben lehet találni elég fogyatkozást és hibát, de clique szövetkezést és uralmat, kivált a szépirodalmi írók részéről, épen nem. De ha Jókai mint akadémiai és Kisfaludy-társasági tag ily szomorú tapasztalatokat tett, miért nem lépett fel a visszaélések ellen az illető helyen? A küzdést legalább meg kellett volna kísérleni. Jókait egy egész udvar környezi, számos dolgozótársai s az őt bámuló fiatal írók udvarra, akik őt úton-útfélen, még saját lapjában is dicsőítik s mégis ő veti az Akadémia és Kisfaludy-társaság szemére a kölcsönös megbámulást. A Petőfi-társaság minden laptól megválaszt valakit tagjának, hogy ügyei kellő támogatásban részesüljenek, lapot alapít a maga érdekében és elnöke mégis az Akadémiát és a Kisfaludy-társaságot vádolja egyedárusággal, pajtáskodással, amelynek nincsenek lapjai, sem pajtásai a journalistikában. De elég ebből ennyi. Jókai, úgy látszik, minden évben egy-egy új irodalmi manifestumot bocsát ki. Tavaly az «Életképek »-et alapítvány azt hirdette, hogy nagy költői tehetségeink vannak, de nincs tér, hova írjanak, s kevés a tiszteletdíj, amelyben részesülhetnek. Megnyitotta tehát a tért és ígért sok pénzt. De amint a következés megmutatta, betölt a régi példaszó: se pénz, se posztó. Most megalapítva