Gyulai Pál: Kritikai dolgozatok (1854-1861) - A MTA Könyvkiadó Vállalata, UF 76. (1908-1910. cyclus) (Budapest, 1908)
Petőfi Sándor és a lyrai költészet (Új Magyar Múzeum 1854)
4 KRITIKAI DOLGOZATOK vethettek az emberi szívbe. Rakonczátlanságban tört ki bennök a genius első mozzanata, lábbal tapodták a hétköznapi erkölcsök és kötelességeket, mert óriási tetterejük még nem találta meg körét és sejtelmök nagy és új pálya körül borongott. Shakespeare a világ első drámaköltője lön, Petőfi a legnagyobb magyar lyrai költő. Ifjúsági élményeik nélkül talán egyik sem válik azzá, mert legnagyobb költői tanulmánynak mindig az élet marad, szenvedés, tévely és csalódások árán. Szerencsés ki győzelmesen állva meg fölöttök, a költői lelkesedés számára zsákmányolhatja ki. Petőfi még ekkor nagyon ifjú volt, alig 14 éves. Csak küszöbén állott élete viharos korszakának. Atyja, ki meghalja, hol barangol, Pestre jött s erővel vitte haza, s mivel útközben többször vissza akart szökni, szigorúan bánt vele. Anyja, szeretete egész szenvedélyességével ölelte körül. Innen költeményeiben iránta a leggyöngédebb fiúi szeretet, mit valaha költő énekelt. Semmi negédlés (affectatio), költői szeszély, mibe Petőfi néha belé esik. Igaz mély gyermeteg érzés. Minden gondolatnak egy-egy jelenet felel meg, mi az életben megtörtént. Atyját rendesen humoros alakként tünteti föl, ki nem sokat ad arra, hogy fia költő, haragszik reá csínyeiért s csak nagy későre békül ki vele. A háttérben mindig ott áll anyja szelíd arcza, kinek csak könnyei és csókjai vannak számára. Mindvégig szerette szüleit s míg költeményeiben örökíti, kedvezőbb körülményei közt ápolja és segélylyel fordul hozzájuk. Atyjára később büszke is lesz és egyik szép költeményét írja róla. Atyja és anyja nemsokára egymásután haltak meg 1849-ben.