Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban 1. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 8. (Budapest, 1938)
A romantika - IV. Jókai munkássága és népszerűsége - I. Jókai munkásságának áttekintése
164 NEGYEDIK FEJEZET bokrai és bozótjai között, mielőtt mindegyiket különkülön szemügyre vennők. Munkánk céljához képest csak regényeiről és novelláiról szólunk, s nem terjeszkedünk ki egyéb munkáira: színdarabjaira, verseire, adoma gyűjteményére, regényes magyar történelmére és tömérdek más tárgyú kisebb-nagyobb dolgozatára. Jókai 1845—1848-ig, tehát négy év alatt 19 novellát, egy kétkötetes regényt adott ki (Hétkönapok) s egy másikból hat fejezetet (Szomorú napok). Az utolsó közleménnyel, mely 1848. augusztus 20-án jelent meg az Életképekben, megszakadt szépirodalmi munkássága. A fiatal mesemondó elhallgatott s átengedte helyét a nem éppen szerencsés politikai írónak és lapszerkesztőnek. 1849 végén a győztes hatalom bosszúja elől menekülő bújdosóvá lett s csak 1850 elején jelent meg a fővárosban a komáromi menedéklevél védelme alatt, de eleinte még így is rejtőzködve. Első elbeszélése, mely 1850-ben napvilágot látott (még Jókai Móric néven), A munkácsi rab volt a február végén megjelenő Peguly-Albumban. A március elején kiadott hírhedt ,,skizze“-e, A gyémántos minister azonban már Sajó álnéven jelenik meg, „egy szerencsétlen emlékű folyóvíznek“ nevén, mint maga mondja. Ettől kezdve csak ezen a néven írt december 1-ig, mikor újra megjelenik a Jókai Mór név a Pesti Papírekben (Egy halál ítélet c. novellája alatt). Névtelensége tehát csak kilenc hónapig tartott. Ebben az esztendőben csak a Szilágyi Sándor szerkesztette Magyar Emléklapokba s folytatásaiba, a Magyar Írók Füzeteibe s a Pesti Popivekbe dolgozott, a Ezek közül 10-et vett föl Vadon virágai c. kétkötetes gyűjteményébe.