Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban 1. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 8. (Budapest, 1938)
A romantika - V. Jókai elbeszélései és regényei - I. Jókai fejlődése
200 ÖTÖDIK FEJEZET De megtaláljuk már ezekben a fiatalkori művekben írói egyéniségének minden kiváló s később annyira bámult tulajdonságát is: hatalmas és rendkívül gazdag képzeletét, egyéni, elbájoló mesélő tehetségét, pompás, magyaros humorát, az élet apró realitásainak éles szemmel való megfigyelését, színes, ötletes és mindenféle árnyalatot kifejező komoly és humoros nyelvét. Rendkívüli egyénisége később sem lesz mássá, csak tisztul. Képzelete és nyelve megszabadul (bár sohasem teljesen) fiatalkori túlzásaitól, elbeszélő technikája pedig biztosabb, határozottabb lesz. Életszemlélete azonban később sem mélyül, s nem alakul magasabbrendű világnézetté. A külső világot, az embereket s az emberi lélek szövevényeit később is körülbelül úgy látja, mint ifjúkorában. Jókai fejlődéséről nem állíthatjuk, hogy először francia romantikus volt, azután kibontakozott ebből a hatásból s eredeti magyar romantikussá vált. A tény az, hogy egyéniségében és elbeszélő művészetében mindig megvolt a magyar eredetiség, a magyar élet szeretete, s az ennek rajzolásához szükséges készség. Első víg elbeszélései is a Hétköznapok magyar életképei, meg a magyar Alföld hangulatainak mesteri rajzai mind bizonyságai ennek. Később a magyar élet festése mind nagyobb teret foglal el műveiben, de e mellett a világ minden tájáról összehordott exotikum, rendkívüli, csodálatos és furcsa iránti érdeklődése sem csökkent. Későbbi munkássága folyamán a legrealisztikusabb és legmagyarabb elbeszéléseivel párhuzamosan a legvadabb francia romantikával írt külföldi történetekkel találkozunk. Ebből következik, hogy munkáinak időrendi áttekintése nem tüntetné fel fejlődését, hiszen munkás-