Karácsonyi János: Szent István király oklevelei és a Szilveszterbulla. Diplomatikai tanulmány (1891)
Előszó
ELŐSZÓ. Szent István okleveleiről s a Szilveszter-féle bulláról az idők folyamában annyit írtak, annyit vitatkoztak, hogy valóságos rejtélyekké, problémákká váltak. — Nem csoda, hogy sokáig tűnődtem : hozzá fogjak-e ezen problémák megfejtéséhez? Váljon — kérdem többször magamtól,lesz-e sikere, eredménye annak a sok fáradságnak, kutatásnak, fejtörésnek, amelybe ezen megfejtés kerül? Vagy talán úgy járok én is, mint számosan, hogy a hozzáértők minden okoskodásom elolvasása után megint csak azt mondják: a kérdés, a rejtély még mindig nincs megoldva? Vagy talán még jobban összebonyolítom az úgy is össze-vissza kuszált szálakat ? Ha íróinknak műveiből a Szent Istvánról szóló részleteket olvassuk, úgy érezzük magunkat, mintha valami útvesztőben volnánk. Egyik író ezt, a másik amazt állítja; egyik így bizonyít, a másik amúgy s az előző bizonyítéka alól kirántja az alapot, tagadván a kútfő hiteles voltát. A Szent-Istvánkori oklevelekre nézve p. o. már régibb, múlt századbeli íróink is mentegetik egyik-másiknak föltűnő hibáit; újabb íróinkat pedig annyira megszállja a kételkedés, hogy Horváth Mihály, a Veszprém völgyi apáczáknak adott görög nyelvű alapítót, a ravennai Szent Péter monostort illető adományleveleket és az 1024-iki zalavári oklevelet