Emlékkönyv Berzeviczy Albert, a MT Akadémia elnökének tiszteleti taggá választásának harmincadik évfordulója alkalmából (Budapest, 1934)

Láng Nándor: A Magyar Nemzeti Múzeum Nemesis-orsója

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM NEMESIS-TORSÓJA 85 történt; a torsó magassága talapzatostul 23*5 cm. A teljes alak e szerint kb. 65—70 cm magas lehetett. Az álló alakból mindössze megmaradt a jobb előláb alsó része, a balláb majdnem térdig ; a lábon szíjas vadászcipő, melynek rojtos kötésű, kettős szalagú zárása van. A jobbláb mellett, a talapzat balszélén látható négyzetes mélyedés valamely, a jobbkézbe ki­egészítendő attribútum alsó végének tartására szolgálhatott. A bal­láb mellett nyolcküllőjű kerék s azontúl hatalmas testű ülő állat, melynek a térdben meghajlott lába a talapzat szélén lenyúlik és karmos ujjakban végződik, míg vállából szárny nő ki, nyilván­valóan griff. Az oldalnézetben ábrázolt griff törzse az álló alak bal­lábán túl nem folytatódik, hanem ott egyenes lap zárja ; a hátsó oldal nincsen plasztikusan megfaragva. A talapzaton (2­5 cm magas betűkkel) ez a felirat : I • O • M • DOL •, azaz Jovi Optimo Maximo Dolicheno. A szobrocskának gondos, és provinciális munkánál feltűnően jó mintázása ügyes kezű mesterre vall. Bármilyen kevés maradt is meg szobrocskánkból, meghatáro­zása nem okoz nehézséget. A griff és a kerék együttes alkalmazása első pillanatra valószínűvé teszi, hogy Nemesis-ábrázolással van dolgunk, mégpedig, mivel a csupasz láb csak térdig érő ruhát enged feltételezni, Nemesisnek a klasszikus korú vadászó Artemis­ Diana szerint ábrázolt típusával. Ezt a föltevést bizonyossággá emeli a carnuntumi első amphitheatrum Nemesis-szentélyében 1896-ban föltárt, majdnem életnagyságú kultusz­szobor, mely az oltárszerű bázisán Deae Nemesi simulacrum aláírással megnevezett istennőt a miénkkel teljesen egyező lábtartással, ugyanilyen vadászcipő­ben, a jobbmellét szabadonhagyó, térdig érő chitonban és kis köpennyel, fején a holdsarlóval ábrázolja , balján a griffel, jobb­lába mögött a kerékkel, bal kezében vállához támasztott kardot, jobbjában a földigérő kormánylapátot, és mellette ostort tartva.­ Kétséget nem szenved, hogy a budapesti Nemesist, bár jó­formán ex ungue, a carnuntumihoz hasonló Artemis-Diana típus­ban kell kiegészítenünk, annak legközelebbi rokona,1 , de nem mása, mint azt a keréknek és a gr­iffnek amattól teljesen eltérő elhelye­zése is mutatja. Hogy két kezébe a szokásos, nagyszámú attri­bútuma (rőf, zabola, ostor, mérleg, kard stb.) közül melyek voltak alkalmazva, ma már el nem dönthető ; a jobbláb mellett levő mé­lyedés csak azt teszi valószínűvé, hogy abba földigérő rendes vele­járója, a kormánylapát volt támasztva. Szobrocskánknak fenn- 1 CIL III 14,074. Zingerle, Arch. epigr. Mitth. 20, 1897, 228 sk. 18. 19. 35- a. 2 Származása szerint is ,­mert ha lelőhelyét nem is ismerjük, joggal feltehető, hogy szintén Pannóniából való, talán éppen Aquincumból, ahol mind Nemesis, mind J. Dolichenus kultuszának emlékei maradtak. Korban is közel állanak egymáshoz: a camuntumit a Kr. u. II. század végső tize­deibe teszi Bormann (Arch. epigr. Mitth. 20, 1897, 243) ; oda és a III. század első tizedeibe tartoznak a hazai föld Dolichenus-emlékei, amelyek­hez a miénket fölirata kapcsolja.

Next