Serédi Jusztinián (szerk.): Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján 2. köt. (1938)
Kring Miklós: Magyarország határai Szent István korában
476 Kring Miklós a gyepűket fokozatosan kijjebb és kijjebb tolták. Amint az évszázados fa lassú vastagodásának nyomait az évgyűrűk, úgy őrizték meg — Karácsonyi szerint — a gyepűk előretolásának emlékét a helynevek. Karácsonyi elgondolásában a legbelső, kimutatható gyepűvonal tekinthető a magyar királyság legrégibb, Szent István-korabeli határának. Kérdés azonban, szabad-e a gyepűvonalat — ha ilyen megszakítatlan folytonosságban egyáltalán kimutatható — az ország határaival azonosítanunk? Hogy válaszolni tudjunk e kérdésre, tisztáznunk kell magának a határnak fogalmát. Középkori határjáró okleveleink elemzése arról győz meg bennünket, hogy a magyar határ szó kezdettől fogva egy, a valóságban nem létező, ideális pontot, később vonalat jelentett. Ezt a megállapítást a magyar nyelvtudománynak a határ szó származását illető megállapításai is megerősítik. Melich János ugyanis kimutatta, hogy a határ a hatni (azaz birtokban tartani) igéből -árképzővel alkotott, szenvedő értelmű szó, hogy tehát jelentése abban foglalható össze, amely értelemben Czuczor és Fogarassy formulázta meg : a határ «azon vonal, mely kijelöli, meddig hat valaminek ereje, működése, terjedelme». Bár okleveleink kezdetben nem hivatkoznak rá, később, amikor valamely birtok határainak bejárásáról történik említés, az e célra kiküldöttek feladatát a birtokjogok egymástól való elkülönítésében jelölik meg. A birtokjogok elkülönítése pedig a határjelek megállapítása, vagy — ahol eddig nem voltak — felállítása útján történik. A határ tehát kezdettől fogva jogdistinguáló, jogelkülönítő jelentéssel bírt jelkép volt, amely a ius possessionarium valóságban való, térbeli kiterjedését szabta meg. Egy árpádkori oklevél igen tömören így fejezi ezt ki : «signum, quod vulgo dicitur hotar» (jel, amit közönségesen határnak neveznek). A határ fogalma feltételezi a jog fogalmát, respektíve valaminő jog fennállását. A határ fogalma szorosan egybeforrott a jog fogalmával. Valamely jog érvényének, hatóerejének territoriális végpontjait jelöli ki. Ha már most közelebbről nézzük meg a gyepű szó jelentését, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy az imént körülírt, jogelkülönítő értelemben a gyepű szónak sem magyar, sem latin alakját nem használták. A gyepű eleitől fogva védelmi vonal, gát, akadály értelemben használatos, még pedig mind országos, mind helyi vonatkozásban.4 Fodor Ferenc a gyepűadatokat, térképre víve, igyekezett a térszíni adottságokkal összhangba hozni.5 Eljárása során sok olyan adatról, amelyet 1 Dolgozatomban felhasználtam a bécsi Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet IV. (1934.) Évkönyvében (3. és köv. 1.) megjelent értekezésem néhány megállapítását (A magyar államhatár kialakulásáról) , ittott minden változtatás nélkül. A továbbiak során csak akkor hivatkozom rá, ha az ott idézett forrásokat ebben a dolgozatban is felhasználtam. 2 Magyar Nyelv 1930. (XXVI.) 161. és köv. 1. A latin méta és terminus szó is ebben az értelemben használatos. Sőt csaknem egyjelentésű ezekkel a fogalommegjelölésekkel a szlávból kölcsönzött megye szó is. 3 Wenzel : AUO. I. 33. 1. 4 Ezekre példákat a forrásokból olv. az id. Évkönyv IV. k. 6—9. 1. 6 Fodor F. : Adatok a magyar gyepűk földrajzához. Hadtörténelmi Közlemények, 1936. (XXXVII.) 113. és köv. 1.