Fazekas Mihály: Fazekas Mihály versei - Régi magyar könyvtár 17. (Budapest, 1900)
Fazekas Mihály versei - Csokonai neve napjára
CSOKONAI NEVE NAPJÁRA. Ugyan mi tsint tett lelkem előttetek, Hogy tsalfa képek feszegetésivel, És altató ledérkedéssel Összezavart eszemen tzitzáztok ? Hahogy nem illik menybe vezetnetek Egy véges élőt, menjetek el tehát Előlem a’ tündér hazába, És nevetek ne legyen Ruszánda. Csokonai neve napjára. Már a’ tarka mezők illatos asszonya Udvarlásra magát nem piperézheti, Minden tzifra virágit A’ nap szüze leszaggatá. Már a’ lanyha zehr pálusi lantodon Nem szunnyad, se’ tzitráz, duzzog az ollykori Hamvas harmatozáson, ’S gubbaszkodva voná magát Venus hóna alá, ’s egy helyet ott talál. Elment a’ daru és gólya sereg ’s vele Minden handarikádzó Nimfák eltakarodtanak. Hadd távozzanak a rengeteg és ravasz Emléknek repeső képei. Nézd druszám ! Bacchus régi barátunk Most hirdet jeles innepet Vivát! érjen azért annyi Mihály napot A’ mennyit tsak akar ; jó drusza mink pedig A’ mennyit lehet és azt Vigasságba’ fetsérljük el. Tóth R.: Fazekas Mihály versei.