Vajthó László (szerk.): Kazinczy világa - Magyar irodalmi ritkaságok 10. (1931)

Magyar Pantheon. Csokonai Vitéz Mihály

mélyben, hanem más nyelven is mondatnék!) — Debrecennek tetszeni veszedelmes dolog! Első jelentésemben (Magyar Kurír, 1805. febr. XV. sz.) képét festettem volt Csokonai­nak, s a Debrecenen kívül lakók azt ítélték felőle, hogy sem igazabb, sem kedvezőbb ké­pét nem festhettem. Debrecen ellenben ott is döfést talált. Nagy megbántása volt az az ő szemében a meghaltnak, hogy felőle azt mon­dottam, hogy az ő affectált és nem affectált misanthropiájából aszerint sugárzott ki mindig az emberek igaz szeretete, mint affectált cynis­­musából az aesthetikai lélek, s azok, akik isme­rik azt az írót, akinek charakterét ezen szavaim festik s így értik célzásomat, s azok, akik tudják, hogy a szegény Csokonai, mint sok más szeretetreméltó, de magokat nem­­ kények szerint érző ifjaink, ezt az igazság és termé­szet emberét tette volt ideálul magának, el fogják-e hihetni, hogy ezáltal a Debrecen sze­­retetre legméltóbb fiainak nehezteléseket von­tam magamra !... Mit vesztett a hazai literatura Csokonai­nak korai halála által, kevés ember érzi in­kább nálamnál; kevés sajnálja ezt jobban Há­lámnál, hacsak úgy tekintem is, mint embert. Ismertem én a szeretetreméltó, noha nem hi­bátlan ifjúnak egész becsét, s szerettem szí­vesen. De némely tisztelője csak azt tartja igazságos becsülőjének, aki őtet vakon cso­dálja. Eszméljünk fel butaságunkból; nincs kí­­nos­ érzés, mint amit a pirító magasztalás

Next