Vajthó László (szerk.): Kazinczy világa - Magyar irodalmi ritkaságok 10. (1931)
Magyar Pantheon. Csokonai Vitéz Mihály
31 II. Band, I. Abteilung, Kupfer XIII. und XIV.; oly munkában, melyet a mesterségnek nem gazdag kedvelője is megerőltetése nélkül jártathat, és amelynél semmit nem jártathat nagyobb gyönyörűséggel.) — Én a gondolatot a Poussin képéről vettem, s Cserei barátom javallotta választásomat, — így nem kell a márványra metszetni a poéta praedicatumot, s az értelmes olvasó századok múlva is fogja érteni, ha oda jut, hogy ott a múzsák felkentje fekszik, nem valamely isonymust Csokonai Vitéz Mihály.1 2 A többi kritikája ennek a szent és csalhatatlan városnak nem érdemli a megcáfolást; kétségeit fejtegesse meg magának, ha tetszik. Ilyen az, hogy a római simplicitású kő helyett pyramis kell. — (Csokonainak pyramis! S miért? s milyen két ölnyi magasságú-e!) — Ilyen az, hogy nem jó a hamvai, mert ma nem égetnek. Ilyen, hogy az első sor a harmadik személyben, az utolsó az elsőben mondatik. — (De hátha a mottó nemcsak más sze-1 Hasonnevű. ) Fazekas Mihály így nyilatkozott a H. G.-ban: „Mit akart, hogy mi mit értsünk Arcadia alatt, azt én nem tudom; azt mindazáltal tudjuk, hogy Schiller és Poussin Hirsfelt: Theorie der Gartenkunst. III. 135. 1. kies és boldog földet értettek alatta, de, hogy az őtőlök vett ÁRKÁDIÁBAN . ÉLTEM . ÉN . II. alatt az érdemes olvasó századok múlva is azt fogja érteni, ha a Csokonai sírkövéhez jut, hogy ott a múzsák felkentje fekszik és nem valamely pásztor, szentségtörő, philosophus, Ritter, hanem poéta, mégpedig magyar poéta Cs. V. M., arra a maradékot nem foghatjuk meg, micsoda jusson lehesen erőltetni...“