Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlékiratok - Magyar irodalmi ritkaságok 33. (1935)
Budapesten 1848-ban
r1 vid meghasonlásodnak önmagaddal, teljesen akaratlanul ugyan, de mégis én valók oka, egy véletlen megjegyzésemmel. Petőfi nem akarta elismerni, hogy átmenő meghasonlásának férjem megjegyzése lett volna oka, — sőt ellenkezőleg azt állítá, hogy férjem biztatásai adták őt vissza önmagának s a költészetnek is. Szavait végezve, férjemet gyöngéden megölelte, s aztán szokott, nőkkel szemben bátortalan modorával hozzám közelíte, s átnyujtá a sajátkezűleg leírt s szépen összeszedett „Cipruslombok E telke sírjáról“ című füzetkét, s mindkettőnkkel melegen kezet szorítva, távozék ... BUDAPESTEN 1848-BAN. Le nem írható érzelmeket ébresztett a főváros viszontlátása 1848-ban ... Soha azelőtt nemzeti zászló nem lengett Budapest házainak ablaksorain — s midőn pár évi távollét után, vidékről érkezve, e látomány először életünkben, élőnkbe tűnt, valóságosan álmodni véltünk, — szívünk dobogását csaknem megállítá az elragadtatás s szemeinkbe a megilletődés kényei szöktek ... „Magyarország nem volt, hanem lesz“ Szécsenyink ez örökké fenmaradó jóslatának — mintha már beteljesedését értük