Gaal Mózes: A magyar irodalom története főbb vonásokban - Tudományos zsebkönyvtár 4. (1899)
I. Rész. A legrégibb időktől 1820-ig
I. RÉSZ. A legrégibb időktől 1820-ig. I. FEJEZET. Mi az irodalomtörténet? Az irodalomtörténet az emberi szellem fejlődését tünteti fel azokból az írott és nyomtatott művekből, melyek fenmaradtak. A magyar irodalomtörténet a magyar nemzet szellemének a fejlődését tárgyalja, tehát a magyar nyelven irt művek tartoznak a körébe. E művek közül is főleg azok, melyek a nemzet jellemének, a nemzet szellemének és költői teremtő erejének a visszatükrözői. A magyar irodalomtörténet írójának mindenek előtt a magyar nemzet eredetéről kell szólania. II. FEJEZET. A magyar nemzet eredete, nyelve, vallásos szokásai. A magyar nemzet eredetének sokáig homályos kérdését az összehasonlító nyelvészet igyekezett megoldani. A nyelvtudósok szerint a magyar nyelv az ural-altaji nagy nyelvcsalád tagja , némelyek szerint az ugor (Budenz), mások szerint a török-tatár (Vámbéry) népcsaládhoz tartozik. Annyi bizonyos, hogy őshazánk Ázsia volt, s az Ural-hegység tájékán laktak őseink. Onnan vándoroltak Európába a kilencedik században, s elfoglalták a mai hazát. Az új viszonyok között s az idegen népek szomszédságában a nemzet nyelve sok változáson ment keresztül. A magyar nyelvre a következő idegen nyelvek voltak hatással: szláv, latin, német, némileg az olasz és némely vidéken az oláh. A magyar nyelv a ragozó (agglutináló) nyelvek osztályába tartozik; a szóragok és szóképzők a szó tövéhez járulnak, így módosítják vagy megváltoztatják a szó értelmét. *