Gaal Mózes: A magyar irodalom története főbb vonásokban - Tudományos zsebkönyvtár 4. (1899)

I. Rész. A legrégibb időktől 1820-ig

I. RÉSZ. A legrégibb időktől 1820-ig. I. FEJEZET. Mi az irodalomtörténet? Az irodalomtörténet az emberi szellem fejlő­dését tünteti fel azokból az írott és nyomtatott művekből, melyek fenmaradtak. A magyar irodalomtörténet a magyar nemzet szellemének a fejlődését tárgyalja, tehát a magyar nyelven irt művek tartoznak a körébe. E művek közül is főleg azok, melyek a nemzet jellemének, a nemzet szellemének és költői teremtő er­ejének a visszatükrözői. A magyar irodalomtörténet írójának mindenek előtt a­ magyar nemzet eredetéről kell szólania. II. FEJEZET. A magyar nemzet eredete, nyelve, vallásos szokásai. A magyar nemzet eredetének sokáig homályos kérdését az összehasonlító nyelvészet igyekezett meg­oldani. A nyelvtudósok szerint a magyar nyelv az ural-altaji nagy nyelvcsalád tagja , némelyek szerint az ugor (Budenz), mások szerint a török-tatár (Vámbéry) népcsaládhoz tartozik. Annyi bizonyos, hogy ős­hazánk Ázsia volt, s az Ural-hegység tájékán laktak őseink. Onnan vándoroltak Európába a ki­lencedik században, s elfoglalták a mai hazát. Az új viszonyok között s az idegen népek szom­szédságában a nemzet nyelve sok változáson ment keresztül. A magyar nyelvre a következő idegen nyelvek voltak hatással: szláv, latin, német, némileg az olasz és némely vidéken az oláh. A magyar nyelv a ragozó (agglutináló) nyelvek osztályába tartozik; a szóragok és szóképzők a szó tövéhez járulnak, így módosítják vagy megváltoz­tatják a szó értelmét.­ ­*

Next