Koszorú, 1865. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1865-01-15 / 3. szám
0 nm T Megjelenik hetenkint HETILAP Előfizetés: egész évre vasárnap. 12 frt, félévre 6 frt. Szerkesztő szállása hová a dolgozatok, előfize-A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MŰVELTSÉG Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emich tési pénzek, reklamatiók is Gusztáv kiadó hivatala küldhetők : Üllői út 7 sz. KÖRÉBŐL. Barátok tere 7. sz. HARMADIK ÉVFOLYAM. JANUÁR 15. 1865. ELSŐ FÉLÉV. 3. SZÁM. KÖSZÖRŰ. ROBERT KÁROLY URALKODÁSA ERDÉLYBEN. (Vége.) És Erdély mégsem volt teljesen lecsendesedve. Nagy volt az izgatottság mindenfelé, s Károly, az ottani állapotok reformálására, Dózsa vajdát nagyobb hatalommal ruházta fel. Talán épen ez, még nevelte az ingerültséget. Károly maga a szerbekkel volt elfoglalva, mialatt egy messzeágazó forradalom szövetett. Csak már meg volt halva, de pártja még állott. Petőfi Péter, Zemplén megye főispánja, néhány elégületlennel, felszólítá a halicsi fejedelmet, hogy jöjjön be és foglalja el a magyar trónt. A halicsit más ügyei elfoglalva zárták, de azért kitört a zendülés. Csatlakozott velük Mózesfi Mózes, egy erdélyi főúr, és Emikfi Miklós, a csicsói várnagy. 1320- ban Péter és Mózes Dózsa által leverettek. Emikifit, mint láttuk, csak 1321-ben birta Tamás vajda fegyver letételre, s 1322-ben Talmácsi Konrád hatalmas szász is leteszi fegyverét.*) A kerczi apátság pedig, mely hihetőleg e zavarok folytán szenvedett sok kárairól panaszkodik, 1322-ben a szebeni ispánsággal egyesítetett, oly módon, hogy annak, jogaiban s kötelességeiben, részese legyen. Még ekkor sem volt egész Erdély lecsendesítve. Várak és főurak voltak a szászok közt, kik még mindig gondoltak a dolgok uj rendjének felforgatására. S ezek által bujtogatva*) és ezekbe bízva a szászok, 1324-ben felkeltek. Ispánjuk ekkor Farkasfi Tamás az erdélyi vajda volt, s ez talán még fokozta az elégületlenséget. Az egész nemzet fegyvert ragadott, egyik főuroknak, Szentpéteri Henningnek — kit az okmányok geréinek (comes) írnak — vezérlete alatt. Az erdélyi haderő nem volt ellenök elegendő: 1324 sept. elején eredménytelen maradt. A király ekkor a kánokat küldte az országba, kik a vajdával csakugyan leverték a szászokat, maga Henning is a csatatéren maradt. A büntetésben Károly és vajdája mértéket tartottak, ez utóbbi még a geréb neki adományozott uradalmát is visszaadta az árváknak, 200 girányi potom árért.**) Az erdélyi nemesség vitézül harczolt. Sokan elestek, sokan megsebesültek. A pillanatot kedvezőnek lárták, hogy jogsérelmeiket a királyi trón elébe vigyék. Ez év végén Betlen Gergelyt, Bolyai Gáspárt, Erdődy Jánost a királyhoz küldték, hogy régi javadalmaikban erősítse meg őket. Többet nyertek mint reméltek : jobbágyaik csak engedelmekkel költözhettek szabadon, s a vajda el ven tiltva a rövid útu per folyta *) Fejér Cod. Dipl. VIII. 2, 293, s XI. 468. Nemzeti társalkodó 1833 II. f. 323 egy gróf Kemény J. által közlött okmány. Szirmay Not. llist. C. Zemplén 151. *) „Ad falsas suggestiones aemulorum nostrorum"* mondja Károly egy okmányban, melyet Teusch, Archiv. H. 249. fájdalom csak töredékesen, közöl. **) Cod- Dipl. VIII. 2, 588 és 648, továbbá VIII.6,86 5