Koszorú, 1865. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1865-01-15 / 3. szám

0­ n­m T­­­­ Megjelenik hetenkint HETILAP Előfizetés: egész évre vasárnap. 12 frt, félévre 6 frt. Szerkesztő szállása hová a dolgozatok, előfize-A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MŰVELTSÉG Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emich tési pénzek, reklamatiók is Gusztáv kiadó­ hivatala küldhetők : Üllői­ út 7 sz. KÖRÉBŐL. Barátok­ tere 7. sz. HARMADIK ÉVFOLYAM. JANUÁR 15. 1865. ELSŐ FÉLÉV. 3. SZÁM. KÖSZÖRŰ. ROBERT KÁROLY URALKODÁSA ERDÉLYBEN. (Vége.) És Erdély mégsem volt teljesen le­csendesedve. Nagy volt az izgatottság min­denfelé, s Károly, az ottani állapotok re­formálására, Dózsa vajdát nagyobb hata­lommal ruházta fel. Talán épen ez, még ne­velte az ingerültséget. Károly maga a szer­­bekkel volt elfoglalva, mialatt egy messze­­ágazó forradalom szövetett. Csak már meg volt halva, de pártja még állott. Petőfi Pé­ter, Zemplén megye főispánja, néhány elé­­gületlennel, felszólítá a halicsi fejedelmet, hogy jöjjön be és foglalja el a magyar trónt. A halicsit más ügyei elfoglalva zár­ták, de azért kitört a zendülés. Csatlakozott velük Mózesfi Mózes, egy erdélyi főúr, és Emikfi Miklós, a csicsói várnagy. 1320- ban Péter és Mózes Dózsa által leverettek. Emikifit, mint láttuk, csak 1321-ben birta Tamás vajda fegyver letételre, s 1322-ben Talmácsi Konrád hatalmas szász is leteszi fegyverét.*) A kerczi apátság pedig, mely hihetőleg e zavarok folytán szenvedett sok kárairól panaszkodik, 1322-ben a szebeni ispánsággal egyesítetett, oly módon, hogy annak, jogaiban s kötelességeiben, részese legyen. Még ekkor sem volt egész Erdély le­csendesítve. Várak és főurak voltak a szá­szok közt, kik még mindig gondoltak a dolgok uj rendjének felforgatására. S ezek által bujtogatva*) és ezekbe bízva a szá­szok, 1324-ben felkeltek. Ispánjuk ekkor Farkasfi Tamás az erdélyi vajda volt, s ez talán még fokozta az elégületlenséget. Az egész nemzet fegyvert ragadott, egyik fő­­uroknak, Szentpéteri Henningnek — kit az okmányok geréinek (comes) írnak — ve­zérlete alatt. Az erdélyi haderő nem volt ellenök elegendő: 1324 sept. elején ered­ménytelen maradt. A király ekkor a káno­kat küldte az országba, kik a vajdával csakugyan leverték a szászokat, maga Hen­ning is a csatatéren maradt. A büntetésben Károly és vajdája mértéket tartottak, ez utóbbi még a geréb neki adományozott uradalmát is visszaadta az árváknak, 200 girányi potom árért.**) Az erdélyi nemesség vitézül harczolt. Sokan elestek, sokan megsebesültek. A pil­lanatot kedvezőnek lárták, hogy jogsérel­meiket a királyi trón elébe vigyék. Ez év végén Betlen Gergelyt, Bolyai Gáspárt, Erdődy Jánost a királyhoz küldték, hogy régi javadalmaikban erősítse meg őket. Többet nyertek mint reméltek : jobbágyaik csak engedelmekkel költözhettek szabadon, s a vajda el ven tiltva a rövid útu per folyta­ *) Fejér Cod. Dipl. VIII. 2, 293, s XI. 468. Nem­zeti társalkodó 1833 II. f­­. 323 egy gróf Kemény J. ál­tal közlött okmány. Szirmay Not. llist. C. Zemplén 15­1. *) „Ad falsas suggestiones aemulorum nostrorum­"* mondja Károly egy okmányban, melyet Teusch, Archiv. H. 249. fájdalom csak töredékesen, közöl. **) Cod- Dipl. VIII. 2, 588 és 648, továbbá VIII.6,86­­ 5

Next